mint megláttalak, tudtam, hogy egy nagy kaland fogja kezdetét venni. Az évek jönnek, mennek, telnek.  Az ébredő nap a vörös szín ezernyi árnyalatát festi fel az égre. Ülök a tornácon, kezemben egy pohár borral. Belekap a szél göndör fürtjeimbe. Egy hatalmas számú fehér ing van rajtam. –imádom viselet. Szélcsend uralja a körülöttem lévő világot. – talán Te kedves olvasóm is vágynál erre a pillanatra. Fodrozódik a tó felszíne. Látom magam benne. Visszhangzik az erdő rejtelme, amint körbenézek. – nincs itt senki Rajtunk kívül.

  Szórakoztatóan dúdol mellettem. – megmosolyogtat. Esküszöm, hogy nyerő darab, amivel elődrukkolt. – szeretek vele lenni. Szürkébb hétköznapok után, színes hétvégék. Izzik az égbolt, velünk együtt. Őszi vacogás, ejtőernyőző falevelek. - magához húz.

- Szeretlek.

 - Én is Téged.

Nem készülnek képek, hisz egymásért élünk, és nem a külvilágnak. Hangom hiánya visszhangzik benne, amikor nem vagyunk együtt. 

  Rengeteg kérdés kavarog a fejemben. – talán így van ez rendjén, ha az ember szerelmes? ! Rég elfeledett érzések, melyek lehet ismét összezavarnak? ! Nálunk szavakra nincsen szükség.

Ettől függetlenül.. Egyikünk beszél, a másik hallgatja. Hirtelen megszökő percek, melyek hol visszatérnek, hol pedig nyomott se hagyva eltűnnek. – normális ez?

  Elképesztő a látvány, amikor a szája sarkán előbújik rejtelmes mosolya. A pillanat, amikor mindentől távol ülünk egymás mellett az erdő szélén, és csak egymásért élünk, amíg el nem jön a reggel. Eszembe jutnak a tinis éveim, amikor a fának dőlve suttogtunk egymás fülébe. – kuncog bennem a tinédzser énem, nem hiszem el.

  Lesz egy nap, kell lennie egy napnak, amikor Velem maradhatsz, és nem kell visszamenned. – dúdol tovább csilingelő hanggal.

-          Mi lesz most?

-          Egymásért megoldjuk, egy egész életünk van rá! – suttogta a levegőnkbe.

Kihagy egy- két ütemet a szívem. – felnevetek. Utánozhatatlan stílussal magához húz. Tekintetünk egymásba kulcsolódik, majd elveszik a közös jelenünkben. Szinte már a saját reakcióm miatt jövök olykor zavarba. A picsába, szinte már káromkodhatnék érzésem van. -  Mondjátok Ti éreztetek már ilyet? ! Talán kezd a vörösbor beszélni belőlem? ! Elmegyek főzni egy kávét.

   A bennem lévő idegesítő kismanó izgatottan ugrál egyik lábáról a másikra. – hajmeresztő. Most én egy purgatóriumban vagyok, vagy éppen az ellenkezője? – kikívánkozik belőlem egy nevetés.

Fő a kávé.

Nézek ki az ablakon.

Fehér ing van rajtam.

Göndör fürtjeimet tekergetem.

Szívverésem egyre hangosabb.

Kopogtat az ajtón szívdobbanással.

Kezemben egy csésze kávé.

Átölelem.

Lekopott a rúzsom.

Szeretlek.

Forrás/ Fotó: Pinterest