Nyári zápor fülledt dallamokkal.
Lebbenő függöny rejtélyesen beszűrődő fényjátékkal.
Gőzölgő reggeli kv a teraszra csalogat
Lábujjhegyen lépkedek ki, a padló recsegve dalolgat.
Kinyitott történetek
Szélnek engedett poros levelek.
Tele emlékkel, melyet még élek nem feledek.
Szerelmes szívek dörömbölése a levegőben,
Elsuttogott gondolatok egymás elméjében.
Dobozba zárt vallomások
Hidd el, hamarosan újra kopogtatok.
Elfeledett érzelmek,
Rím nélküli szerelmes versek.
mosoly.
nevetés.
Teraszról elengedett kv-s csészék.
Szélnek engedett, széthulló kockacukrok.
Van bőven elszálló ok.
Utolért a reggel melege
Talán neki is most lett elege.
Tombol a nyár, vele együtt minden a helyére áll.
Lehet-e bárkit szeretni?
Lehet-e bárkibe belezúgni?
Az én törlténetem.
A Te történeted.
Talán mindkettő egymásért remeg.
Próbatételek.
Tévutak.
Félbehagyott történetek.
Elharapott érzések.
Elfüstölt szeretlekek.
Hirtelen veled együtt elveszek.
Itt állsz előttem,
Utolsó leheletnyi küzdelem.
Utolsó szeretem.
Utolsó kimondott szavakból összeálló lélegzet.
Utolsó elfojtott jelenet.
Utolsó pillanattal érkező ölelés.
Utolsó szemrebbenés.
Elveszünk együtt egy leheletvételnyi időre.
Majd elveszünk egymás jelenéből kettőt hátra, egyet előre.