hátizsákos utazásom előtti nyugalmi perceimet a szülővárosom falai között töltöttem/töltöm.  Holnap ismét a fellegekbe szállok, hogy újabb mentalitásokat, kultúrákat ismerhessek meg.   Fantasztikus érzés fogott/fog el minden egyes nap, mostanság. Bármerre mentem ölelések, kedvességek fogadtak, hogy mennyire büszkék rám, és hogy így tovább. Szeretik a blogomat olvasni, a táskaötleteimet, az új Nórit. – mosolygó szívvel fogadtam minden ’édességet’ tőlük.

Az ember élete során sok impulzussal teli pillanatot él meg.

Van úgy, hogy néhány nap, perc, életszakaszunk jelentősebbé, kiemelkedőbbé válik életünkben. Elgondolkodtató az ilyen pozitúrák, versszakok, paragrafusok. - Igazság szerint nagyon csípem őket, hisz ezektől válik még valóságosabbá történetünk. Talán ezeken a napokban találkozik az álmainkkal a valóság.

Van úgy, hogy beleragadunk egyes helyzetekbe, hiedelmekbe. Szeretnénk elhagyni, de valami mégsem engedi, hogy továbblépjünk ezen a fájdalmas, de mégis sokat adó helyzeten.

A napokban folyton átrendeződéseken megy át az elmém. Előtörtek belőlem eltemetett, poros emlékek. Odalent a mélyből bukkantak fel. Lelkem mélyén ültek sokáig, de most azt mondták elég volt a csendből, így most ismét utat törtek bennem. Kínzó emlékek, melyek bénító hatást gyakorolnak rám.

Elgondolkodtató.

uhász Nóra vagyok, akinek szenvedélye az írás, a fotózás, az alkotás, valami maradandónak a valósággá formálása. Szeretnék legendává válni, aki a lehetetlenből élőt alkot, és az életlen képzeletből éles valóságot formál élete során. Olykor fáj, amikor arcon csap az élő élet, de aki ismer, az tudja nagyon jól, hogy harcolok rendíthetetlenül tovább.

Ismersz?

Hallásból? Látásból? Közelről?

Találkoztunk már egyáltalán? Beszélgettünk? Nevettünk már együtt?

Tudod egyáltalán ki vagyok, vagy csak elkönyveltél azelőtt, hogy megismerhettél volna? !

 Sokan így teszik. Olykor én is.. sajnos. – az első megérzéseimre hallgatok, jó emberismerő lettem az évek során.  

Elismerem olykor erős, magabiztos, flegma, öntelt, határozott tekintetem van, de amint elkezdesz velem beszélgetni, rájössz, hogy egy kicsinyke 24 éves leányzó vagyok érzésekkel.

Nagyon is érzek.

Átérzem az életet.

Ettől is vagyok valós, pont, mint Te.

A lány, aki imádja a tejet dobozból inni, ha lehetséges.

A lány, aki harcol a korrupt, igazságtalan világ ellen. És akinek szinte minden nap világfájdalma van a könnyen megvásárolható, lefizethető világ miatt. A világegyetem elméjéből már szinte teljesen kihalt az emberiség. A földkerekség már aligha ismeri az igaz életet, hisz annyira átvette az irányítást napjainkban a hamis világ. Ennek ellenére rendíthetetlenül hiszek még mindig abban, hogy egy nap a világmindenség végig gondolja ezt, és mer tenni a változásért. Bátran mer megváltozni, annak érdekében, hogy a világ is változáson menjen keresztül. Harcolni szívből, hogy ne ilyen hamis, valótlan, mesterséges életet éljünk, ahol a képmutatásé a főszerep. Kétarcú emberek, színjáték kapcsolatok falai között élve, ahol már semmi se szent vagy valós.

int ahogyan minden írónak nekem is van múzsám, ihlett adom vagy nevezzük bárminek is ezt a fantasztikus beosztást a literátorok életében. – Hm, most nagyon mosolygok.

Nekem egy rendőr az, más néven a bejegyzéseimben már oly régóta ismert csoDám. Neki köszönhetem, hogy az álmaimra-, önmagamra találtam. Egy Hős a nagyvilágba, akinek minden egyes porcikája, a mosolya, a hangja folyamatosan megihletett az évek során. Tőle kapom a gondolatokat érzéseimbe csomagolva. Egyben Ő a norDan  ’márkanevem’ másik fele is. Hoppá lehullt a lepel. Néhány szösszenettel többet tudtok végre róla. Róla, akiről folyton kérdeztek.

 Hálás leszek neki az idők végezetéig. Eddigi életem során már többször elválasztott tőle a sors. Napjainkban is egy fél világ van közöttünk. Én állok az egyik negyedén, Ő pedig a világnak a másik negyedén, így jön létre a közöttünk lévő fél világ. Ennek ellenére szívemben érzem az ő szívdobbanását. Az érzés, hogy tudom valahol váltja a világot már boldoggá tesz.

Most éppen felfedező úton barangol.  Járja az útját, hogy minél hamarabb önmagára találjon az idő során. Szerelmes a kis drága.  És ha egyszer eljön az idő, akkor úgy mint régen, ismét szembe fog jönni velem az utcán. Találkozik majd a jelenünk, a múltunk, és a jövőnk abban a pillanatban, majd táncolunk tovább..

A valódi szerelemnek ezernél is különbözőbb, rejtélyes arca van. Igazság szerint a mai világ arról szól, hogy könnyen esünk szerelembe. Egyik pillanatról a másikra. Hát szerintem csak egyetlen egy élő szerelem létezik az ember életébe. A többi az csak..

Az élő szerelem:

Megbocsát. Elfogad. Megért. Átél. Önzetlen. Feltétel nélküli, de a legfontosabb, hogy elenged.

Képes elengedni.

Annak ellenére, hogy egy ilyen pillanatban az ember, úgy érzi nem lesz képes tovább élni, megmozdulni nélküle, mégis felemelő élethelyzetet tölt be kisvilági életünkben egy ilyen döntés. Elengedjük, de ugyanúgy szerelmesek maradunk.  Hiszen általa lettünk önmagunk. A szerelem, a mosolya, a tekintete, a kölcsönös hit inspirál továbbra is. 

Kint ülök..

ifújt cigarettafüstnyi érzelmek. Egy ideig kóvályog a levegőben, majd elillan egy röpke szempillantás alatt. Elfüstölt évek, életek. – Nem szoktam rágyújtani –na jó ’talán’ olykor, mert olyan metaforikus perceket idéz elő bennem. Kifújom a szorongató hiányérzetet, ami lappang bennem. Kóborló szellő cirógatja a fülem mögötti halántékomat. Leégett dohány, elnyomott utolsó füstnyi érzelmek. Kortyolom a nálam oly szokatlan reggeli kv-t. Színház az emberek által formált ismeretlen, ismert világ ezen a földön. Talán szél hozza az emlékidéző érintésed most ebben a pillanatban. Levegő után kapkodok, talán Te is. Lábujjhegyen lépkednek utánam az elmémben még élő poros ’elm-képek’. – olykor zavaró számomra.  Tomboló érzelmekkel érkezik.  Berobban. Táncol a kézfejemen a szikrázó napnak a sugara. Dallamosan ejtőzök odakint a kert végében. A reggeli nap játékai dalolásznak az arcomon. Madarak adnak szerenádot az induló napnak.

Holnap utazok.

Holnaptól indul ismét:  egy hátizsáknyi kalandvágy pillanatok.

Hamarosan újabb bejegyzésekkel érkezek.

Mit hoz a jövő? jövőm? jövőnk? az olvasóim jövője?

a jövőD?

 Ez mind a jövőnk dallamainak akkordjai!

A csillagaink mindig velünk, veleD vannak!

még minDig Szrtlk!