Telnek az évek, a hónapok, a hetek, a napok.

Közeledik.

Egyre közelebb van.

yermekkorom óta rendíthetetlenül hiszek abban, hogy életem során maradandót fogok alkotni, és hogy sokan fognak majd mosolyogni rám. A körülöttem táncoló társadalom egyszer csak meg fogja ismerni Juhász Nórát, engem. Régi nagy vágyam, hogy megérjek az álmaim beteljesítéséhez. Lassan úgy érzem, megérkezek.

A kertben ülök elkószált gondolataimmal. Éget a nap. Ujjaim fürgén játszanak a klaviatúrán, keresik a gondolataim leírásához szükséges betűket. Közben pedig cirógatva simogatja a fülem mögötti részt a kóborló meleg szellő.  

Várom.

Vágyom rá.

Írni. Írni.

Első könyvemet kiadni.

Könyveket kiadni.

Mosolyogva fogadni a kritikákat, legyenek azok bántók, rombolók, vagy akár felemelők. Végül is mindkettő építőjelleggel fog rám hatni. Eleinte szokatlan lesz biztosan, de szeretem az új élethelyzeteket.

*

Eltűnődök.

árom a percet, amikor a levegőbe ugorva jövök ki a kiadóm ajtaján és gyermekszívből áradó örömmel kacagok fel az égnek.

 Megcsináltam. 

Majd csendben nézek fel az égre az eleven, élő örömöt átélve. Majd a halántékomon táncolnak le a nyakamba az örömkönnyeim özönmennyisége.

*

Nézem az eget.

 Az életemet látom benne, amint olyan megmagyarázhatatlan játékossággal és színvilággal él, mintha valaki életre keltette volna a festékcseppeket és felcsapta volna az égre. Elkezdem hajtogatni az érzelmeimet, mintha csak origamiznék, majd lehunyom a szemem és átadom magam a pillanatnak. 

Mennyi mindent rejt egy érzés, egy pillanat? !

Amikor találkozik a képzelet a valósággal.

Számomra ilyen lesz az első könyvem megjelenése.

Rengetegen írnak manapság.. adnak ki könyvet..tudom..nem szeretem a tucat dolgokat.. általában mindig kiállok a sorból, és inkább haladok egyedül előre,  egy egyedi látásmóddal, külön utakon. De ez az én régi nagy álmom, aminek beteljesülése boldoggá tenne, vagyis azt hiszem.

Hegyeket, völgyeket, épületeket, mentalitásokat kimozdítva a megszokottból.

 könyv, ami nem csak egy szűk rétegnek fog szólni, hanem az egész világnak, és a világ végén járóknak is. Azoknak, akik keresik önmagukat, akik vágynak a változásra, akik kalandvágyók, akik hisznek az álmaikban.  A története éppen ezért sokrétű, magával ragadó, mosolyra csalogató vagy éppen az ellenkezőjét kiváltó.  A lapjainak játékosai szerelmesek, vagy éppen szerelmet kergetők. Önmagukat -, vagy talán a világot keresők. Egy biztos rendíthetetlenek.

Célom, hogy fiatalok és idősebbek is egyaránt átérezhessék egy-egy sornyi érzelemvilágát.

Hisz mennyien keresik magukat a nagyvilágban, vagy a világ végén? !

- Köztük én is

Mennyien képesek még a térképről is lelépni, csak azért, hogy végre azt érezhessék, hogy megérkeztek a célállomásra?

Hányan vannak egy kapcsolat romfalai között, miközben a ’nagy-szerelmére’ gondol, akiért talán nem harcolt eléggé?

Mennyien várhatunk EGY ’valós-szerelemre’? – nem pedig sablon kapcsolatra?

Hányan ülhetnek idős korukba a hintaszékben elmorfondírozva, azzal a gondolattal, hogy bár felhívtam volna, mielőtt teljesen elveszítettem?

Hányan vágyhatnak életük során arra, hogy álmaik valóra váljanak?

Hányan vannak úton folyton, azért hogy egyszer hazataláljanak?

Hányan vágynak a változásra, miközben ugyanakkor félnek is tőle?

Szerintem rengetegen.

Terveim szerint karácsonyra már a könyvesboltok polcain fog mosolyogni 

Édes könyv címmel és pöttyös gallérral.

Köszönöm, hogy ma is velem tartottatok.

A csillagaink most is Velünk vannak!

Mit hoz a jövő? jövőm? jövőnk? az olvasóim jövője?

Ez mind a jövőnk dallamainak akkordjai!