Eleinte azt hittem, hogy szimplán csak a képzelet világa játszik velem. Aztán idővel rájöttem, ez a valóság. Ez tényleg az.

*

Azon az úton haladok, ami az életcéljaimhoz vezet vagy valahol letértem az ösvényről, ahol most valóban kéne éppen lennem? ! Igazság szerint többféle út létezik, valamelyiken zökkenőmentes vagy komplikált a haladás, némelyik életút rögös vagy elsimított, olykor fájdalmat, szenvedést vagy éppen életörömet, megnyugvást hoz. Egy biztos, mindegyik út a saját céljainkhoz vezet, de kellünk hozzá nyilván mi is. Nélkülünk nem tud beteljesedni az életcélunk.

Vajon az utamon járok? – teszi fel nap, mint nap az ember magának ezt a kérdést szituációk, akadályok közepette. Amikor egy váratlan fordulat miatt összedől hirtelen minden az adott pillanatban. Előtte, eszünkbe sem jutott feltenni magunknak, vagy hangosan másoknak ezt a kérdést, hisz minden akadálymentesen haladt. Azonban, amint nehézségek falai között ébredünk, rögtön megijedünk, elbizonytalanodunk.   

Hatalomvágyak, cselszövések, hazugságok, politika, ármánykodások, háborúk.

A mai világban a legkedveltebb kulcsfiguráink, bár akinek. Nem mindenki él ezeknek a környezetében.

Szerencsére.

Ülök az ágyam szélén, nézek magam elé, csapongnak a gondolataim hadai a fejemben. Őszinte leszek…nagyon el vagyok lelkileg fáradva. Húsz órákat vagyok talpon és reggelente minden kezdődik elölről. Suli, gyakorlat, munka, se szombatom, se vasárnapom, éjszaka pedig írok, beadandókat készítek, tervezek.

Sokszor elgondolkodom azon, hogy meddig fogom bírni? !

Bármeddig – súgja a szívem halk, csilingelő szívdobbanása.

Kezem remegve kalandozik a klaviatúrán, izmaim megfeszülnek, ereim kidagadnak minden egyes gomb lenyomásánál.  

Sokszor azon kapom magam, hogy csak ténfergek mindenfelé, talán olykor céltalanul.

Hogy lehet, hogy egy ilyen céltudatos lány, mint én, mégis olykor, ilyen dallamokkal a fejében kószál az utcán, hol egyedül, hol Vele, hol a Barátaival.

Az idő múlik, eltűnik, és fogalmam sincs mennyi szökött meg belőle, úgy, hogy észre se vettem a nagy gondolkodások közepette, de mindegy is.

Most jó úton vagyok.

 Különös, meglepően izgalmas, de belül érzem, hogy hamarosan be fogja a nap sugara ragyogni az életemet. Gyere 2017. Valami láthatatlan porcikám jelzi odabent, hogy haladjak tovább, meg fogja érni. Lényegében már megérte, bárhogyan is szóljanak a jövőm dallamaink a hangjegyei.

Elvesztettem a kapcsolatot a társadalom által mesterien, hamisan tanított valósággal. Nekem az álmaim megélése a valóság. Bárki bármit mond, én el akarok rugaszkodni a realitások talajától. Tudom, így még nagyobbat lehet koppanni, és még több váratlan fordulat fog várni rám az úton, de inkább így érjenek zúzódások, minthogy megjátszott, színlelt sémákért vívjak harcot, ami oly nagy kedvence lett az emberiségnek, itt a földön az évek során. Az álmaimért megteszek bármit, és nem fogok beállni a sorba, azért, hogy másoknak megfeleljek, miközben kilógnék úgyis a libasorból, hisz nem tartom oda valónak magam. Különc vagyok és az is maradok. Eszembe sincs a sorakozáson részt venni.

Emberi boldogságok, melyek magyarázkodásra várnak.

Kétarcú, kétszínű baráti-, párkapcsolatok.

Süllyeszted a mélybe az emlékeket, csak hogy túléld az előtted lévő perceket.

Szeretsz valakit?! DE! mégis mással vagy.

Van egy álmod a karrieredet illetően, DE! Te mégis lemondasz róla, a biztonság miatt.

Van egy listád, melyen a vágyaid sorakoznak, DE! elnyomod az irántuk táplált vágyaidat.

(Felhívnád, írnál N’eki, hogy elmondhasd, hogy mennyire büszke vagy rá, és hogy milyen sokat is segít neke’D az írás, amiket ír, DE! nem teszed, mert félsz valakidtől. )

Mi értelme?

Mosolyogsz! Egy mókuskerék csapatjátékosai közé tartozol.

Hidd el sokkal jobb, ha a mosolyod a szíved lelkének a mélyéből jön.

Érzem a zsigereimben a változás minden egyes hangszelvényét. Némaságba vesznek a hangok, a gondolatok, melyek örökké fognak bennem élni. Égiháború tombol az emlékeimet felidézve. Csendben nézem a szikrázó égboltot. Annyira lenyűgöz a látvány és a vele érkező libabőrös szempillantás.

Különös gondolatok suhannak át a fejemben a szerelemről. Tartson egy percig, vagy akár egy örökkévalóságig. A jelenem és a múltam formálódni szeretne.  

Leszek én még szerelmes életem során?

Szerintem az ember egyetlen egyszer lehet szerelmes, a többi csak különböző szintek alapján elkülönített szeretet.

Igazság szerint alakuljon bárhogyan is, én szerencsésnek mondhatom magam. Azon kevés ember közé tartozok, aki átérezte élete során a valódi szerelemet. Rengeteg szerelem típus létezik a nagyvilágban, jobban mondva szeret változatai. Sokszor az ember nem tudja elkülöníteni a szeretetet a szerelemtől. Némelyiket a szenvedély, a vonzalom, a testi vágyak, úgymond a kémia élteti, van, ami lelki eredetű, lehet baráti, és létezik a szerelem. Gondolkodtál már azon, hogy Te valódi szerelemet érzel a veled táncoló partnered iránt, vagy csak szereted?

Tudod milyen a valódi szerelem? Tudod mi egyáltalán a szerelem?

Érezted már életed során vagy igazság szerint nem is gondolkodtál ezen, csak a társadalom által kedvelt elvek szerint Te is egyből szerelemként hirdetted ki? !

Valójában a valódi szerelem kialakulásához szerintem sok-sok idő, akadályok megélése, problémák megoldása, közös percek kellenek. Ez nem egy olyan érzés, ami egyik napról a másikra érkezik, alakul ki. Hisz a szeretet és a szerelemes szeretet között hatalmas különbség van. Szerelem alatt azt érzem, értem, hogy történjen jó vagy rossz én ugyanúgy mellette állok, és támogatom mindenben. Gazdagságban, vagy éppen szegénységben, de ugyanúgy szerelmes vagyok belé, történjen bárhogyan is. Egészségben, betegségben, még akkor is, ha egy tragédia által lebénul, elveszíti bármelyik végtagját, én akkor is mellette állok, igazság szerint még jobban. Elfogadom úgy, ahogyan és amilyen jellemekkel él, hisz Ő, ezekkel a tulajdonságokkal önmaga, így teljes. Támogatom, mellette állok bármi is legyen szíve vágya, bármi is legyen a terve élete során. Együtt megoldunk mindig, mindent, hisz az Ő boldogsága a világon a legfontosabb. Sokszor felteszem Neki a kérdést, hogy boldog e, és mi tenné még boldogabbá. Minden nap teszek valami újat, amivel nem hagyom, hogy ellaposodjon az a csoda, amit az élettől kaptunk. Minden döntését elfogadom, még akkor is, ha nem teljesen értek vele együtt. Hagyom, hogy mellettem is szabadnak érezhesse magát, és elengedem mindenhová. Hagyjuk, hogy egymás mellett kéz a kézbe váljunk igazi önmagunkká, de mielőtt a szerelemünk beteljesedhetne, előtte sok-sok akadályt át kell élnünk a félelmeink miatt.

*

A pillanat, amikor meglátogat a szerelem.

Mindenki vár egy érzést, egy sugallatot, egy találkozást, ami beszínesíti eddigi megszokott, szokványos mindennapjait. Azt a leírhatatlan, stilizált érzést, melyet az a várva várt találkozás vált ki.

Te éltél már át ilyen perceket?

 Amikor egyik pillanatról a másikra elkezdesz érezni, hallani valami újat, valamit, amit eddigi életed során még nem éltél meg, nem éreztél vagy hallottál. Egy sorsszerű találkozás által találkoztok. Beszélgettek. Nevettek. Először azt hiszitek csak egy újabb kaland az eddigi sok közül, de lenyűgöz csupán a jelenléte is a másiknak. Felborít mindent körülötted egy szempillantás alatt. Először csak egy-egy pillantás, majd nézegetitek egymást, olykor lopva pillantgattok a másikra, majd jönnek az őszinte, kedves, mosolyra csalogató nézések.  Nézel rá és Ő pedig Rád. Nem érted mi történik, hisz ez valami teljesen új, mint amikkel eddigi életed hullámvasútján találkoztál. Nézed, merengsz, olyan igazán  n-e-k-e-d való, ha őszinte akarsz lenni magadhoz. El tudod vele képzelni az egész hátra lévő életedet, azt hogy együtt öregedjetek meg, a karácsonyi percek harmonikus perceit. Mindent, ami nagy betűs. Egy hirtelen jött érzés, ami megérintett abban a pillanatban, és felbolygatott mindent, ami mozdítható volt. Nem érted honnan jött és mit csinál most Veled ez az érzés, de körülölel. Hirtelen új irányba veszi kezdetét az életed. Érzed, valami belül az súgja, hogy ez egészen más, mint eddig bármelyik ilyen élethelyzetet hozó pillanat.  

Aztán megijedsz. (  mosolyjel )

 Meghátrálsz, mert még senki iránt nem éreztél ilyet. Remegsz, remegtek mindketten. Aztán beindul az önvédő mechanizmusotok. Elkezdtek menekülni, anélkül, hogy szétnéznétek vagy adnátok egy esélyt a valami egészen felemelően újnak. Féltek a másiktól. Féltek önmagatoktól. Szorongtok attól, hogy végre megtaláltátok életetek legfontosabb, hiányzó puzzle darabját. Kereken összefoglalva nyugtalankodtok már mindentől.  Próbáljátok az érzést kivágni magatokból, de nem tudjátok, hogy hol nőtt belétek. Az érzelmeitek szobafogságába keveredtek, egy zátonyra, ahová nem célszerű kikötnötök, mert egy hirtelen hullám be fog takarni egy nem várt pillanat során. Pillangók repdesnek, amiket próbáltok leütni, elfogni, elzavarni, de valahogy elpusztíthatatlanok, így beletörődtök. Rettegtek, hogy Ő lesz a kedvenc sziátok, de a legfájóbb viszlátotok is egyaránt. A helyzet már szint menthetetlen lesz a szemetekben. Fantasztikus érzés, melyet jó előidézni, de inkább belementek egy másik kapcsolatba, ami közel se érint meg majd annyira benneteket, mint ez a mindent elsöprő azt hiszem, szerelmes vagyok érzés. Alig várod, hogy lásd, hogy vele legyél, de amint meglátod, inkább elfutnál, elfordulsz, hogy ne is kellejen ránézned. Elengeditek egymást. Új életet kezdtek mással, közben pedig folyton egymásra gondoltok, de próbáljátok elnyomni az érzéseiteket, a gondolataitokat.

Nem tudom, hogy Ti hogy vagytok vele, de szerintem mindenkinek létezik élete során egyetlenegy ikerlángja, aki egyben az igaz szerelme. Ez nem másolható, nem pótolható, belőle kizárólag egy van. Ő, akit eltolsz magadtól, mert félsz. Érzed egyaránt a düh-t , a fájdalmat, a bűntudatot, a vesztést, a hiányát, a feladást. Szeretnél vele lenni, de a Nem sokkal erősebb benned. Szeretnéd elfelejteni, de nem megy, hisz Ő a mindened, attól függetlenül, hogy elnyomtad az érzéseidet, amíg Vele voltál.

Hiszek abban, hogy ezek a pillanatok kellenek, ahhoz, hogy a feltételek nélküli igaz szerelem ki-, beteljesedhessen.

 Hiszek az Ikerlángomban, és hiszek abban, hogy egymásra fogunk találni a legváratlanabb pillanatban, amikor éppen egy bögre teát kortyolgatva merengek majd ki az ablakon, a király utcai Starbucksban üldögélve.

Majd..

Félperces borzongások érkezésével nézünk majd egymásra.

Leül mellém. Megérkezett. Megérkeztem. Megérkeztünk. Egymásra találtunk. Megértünk egymás szerelmének lenni.  

Egy érzés, melynek, ha szabad utat adunk, akkor megszűnik a külvilágunk, ahova soha többé vissza sem akarok majd térni, de még nézni se.

Köszönöm, hogy ma is velem voltatok!

Hamarosan újabb bejegyzéssel érkezek.

Addig is mit hoz a jövőm? a jövőnk? az olvasóim jövője?

a jövőD?

Ez mind a jövőnk dallamos akkordjainak rejtelmei.

Köszönöm, hogy ma is velem voltatok.

A csillagaink mindig Velünk vannak!

és

veleD is!