Kezdek ébredezni. Hallom az eső táncának dallamát. Kinézek az ablakon. Hatalmas, rejtélyes ködfátyol lebeg szabadon odakint, melyet bearanyoz a körülötte tomboló, őszi fák hulló falevelei.

Mosolyogok.

9:30-at üt az óra. 24 lettem.

24 évvel ezelőtt egy borongós, őszi napon megérkezett napos vidámság, azaz Juhász Nóra, jobban mondva én, ugyanezen a napon a csillagvilágban is feltűnt egy új fénysugár az égen, erről a cikket a minap küldte el nekem, Apa. Egy csillaggal együtt érkeztem, kezdtem meg az életet. Hihetetlen.  

Újabb év, újabb emlékeket hagyok hátra, és lépek a következő évem útjára.

Szép évem volt. Rengeteg jó, ugyanakkor fájdalmas percet éltem meg, de mégis az egyik legerőteljesebb évem volt, eddigi életem során. Tele kalanddal, ráeszméléssel, elengedéssel, találkozásokkal, köszönettel, bíztatással, izgalommal, szívmelengető percekkel.

Fellélegzek.

Az év, amikor megtaláltam önmagam, és elkezdtem kiteljesedni, ebben a zord, ugyanakkor zseniálisan formálódó világban.

Kitekintek az ablakon. Elmerengek. Szeretek élni. Szeretem, hogy minden nap váratlan, sorsfordító, mosolyra csalogató percekkel van tele, ami mellett vagy elmegyünk, vagy merünk felébredni, és észrevenni.  

Érzem, látom, hogy ez az évem, a 24. , lesz a kibontakozásom éve. Az-az év, amikor sikert-sikerre fogok halmozni, és megmutatom a Családomnak, a Szeretteimnek, a csoDámnak, a körülöttem izgő-mozgó társadalomnak, hogy ki is vagyok valójában, és mire is vagyok képes. Sokan azt hiszik, csak a szám jár, és hogy csak egy duruzsoló hanglejtés vagyok. Hát.. valójában.. nem, és ezt fokozatos, folyamatosan be is bizonyítom a körülöttem élő  mindenségnek.

Gyermekkorom óta tudom, hogy maradandót, kiemelkedőt, említésre méltót fogok életem során alkotni, azt hogy sokan lesznek büszkék rám, és segíteni fogok embereken. Őszinte leszek, fogalmam sincs, hogyan fogom mindezt elérni, de nagyvalószínűséggel, ezzel nem is kell foglalkoznom.. Csak azzal, hogy nap, mint nap alkossak, lépjek előre egyet, és haladjak a megkezdett úton, és hallgassam a szívem sugallatait.  Én ezt teszem, és tudom, hogy egyszer célba fogok érni, és mosolyogva fognak mesélni az emberek, arról a percről, amikor megismertek engem.

Az elmúlt 5 hónap alatt, amióta teljes mértékben nélküle’D kell váltanom a világot, minden megváltozott. A hiányo’D által találtam önmagamra, és a vágyaimhoz vezető útra. A vesztés pillanatában kisiklottam egy pillanatra, majd kicsi idő elteltével, kezdett minden fantasztikum, lehetőség megtalálni.  Olyan sikereket, vágyakat, álmokat értem el, amire már nagyon régóta vágyom. Köszönöm, hogy úgy döntöttél, hogy kilépünk egymás életéből. Ki tudja, ha nem teszed, mikor értem volna el, azokat a sikereket, amiket napjaimban elérek. Köszönök minDent, nekeD, csoDám.

Hétfőn volt egy interjúm a Budapest Katalógussal, amit hamarosan Ti is elolvashattok, majd az oldalukon. Remélem, mosolyogva olvassátok majd a dalolászó párbeszédemet az interjúztatómmal, Mátyással. A minap pedig, egy nagyon kedves ismerősöm rám írt, egy lehetőséggel kapcsolatban. Felajánlotta, hogy ha van kedvem, akkor írhatnék cikkeket, és fotózhatnék annál a magazinnál, ahol Ő is dolgozik.

Természetesen felkeltette az érdeklődésemet, és elfogadtam az ajánlatott. A napokban felvettem a kapcsolatot a magazin főszerkesztőjével..

És, hogy mi lesz ennek a végeredménye, folytatása, ezt a jövőm rejtélyes dallamainak akkordjai, majd elárulják.

Egyet biztosan tudok, és érzek, hogy az Angyalkáim nagyon velem vannak.

Köszönöm!

Gyorsan eltelt a délelőtt. Elmentünk a városba, bevásároltunk, takarítottunk, készültünk az estére.

Folyamatosan csipogott a telefonom.

Viber, messenger, imessage, sms.

Olyan hálás vagyok a rengeteg kedvességért, amit kapok Tőletek.

Hamarosan 6 óra. Érkezik a Család hozzánk, ünnepelni. Anya titokzatos nagyon, és dugdossa előlem a telefonját. Úr Isten, vajon miben mesterkedik.. Na hamarosan megtudom, majd úgyis.

Különleges este lesz a mai, és újabb mérföldkő az életünkben. 14éve nem volt ilyen.

Hosszú évek elteltével, újra minden a régi.

Sokan tudjátok, akik közel álltok hozzánk, vagy a pletykák által, ami oly nagy erővel uralkodik ebben a kicsinyke város szívében is, Gyulán, hogy a Családunk 14évvel ezelőtt két különböző, ellentétes irányba vette kezdetét. Az okról nem szeretnék beszélni, a lényeg, hogy attól a naptól kezdve, nem volt olyan szülinap, amikor a Családunk teljes lett volna.

Voltunk Mi és volt Apa az új életével, az új élettársával, de a mai napon a Valami új megtalált, ezen a területen is Bennünket.

Teljes volt a Család.

Mindenki Velem együtt ünnepelt.

Fordulatok, kacagások, boldogság, meglepetések dudorásztak a társaságomban.

Olykor elmerengtem egy röpke pillanatra, hogy bár itt lenne a szívem másik fele is, de elfogadom, és megértem az életem nehézségeinek is a leckéit. Érzem belül, hogy még ha nem is írt, attól függetlenül biztos vagyok abban, hogy gondolt rám egy dallamnyit.

Főztünk, fotóztunk, hülyültünk, készülődtünk.

Kezdenek szállingózni az est fénypontjának a szereplői.

Annyira szeretem Őket.

Puszi, ölelés, ajándékosztás, beszélgetés.

Szerencsére ismét kaptam könyveket, így lesz a vonatútra elfoglaltságom. Bár lenne több időm olvasni. Hisz olyan felemelő életérzés

Minden olyan nyugodt és békés.

Ülök a kanapén, nézem a tűz táncoló, meleg színvilágú lángjait.

Hallgatom a fa recsegését, ropogását, sírását.

Bár írna. Nem vágyom kedves, több soros köszöntésre, csak egy egyszerű egysoros dallamra. Bár most ez is meglepetés lenne Tőle. Nyilván nem fog írni. Miért is írna? Megértem, elfogadom, hisz Ő most boldog egy másik Lány mellett. Meglepő lenne, ha felköszöntene, hogy utána csak baj legyen belőle? ! .

Ketyegnek a percek, velük együtt a gondolataim is.

Visszaülök a Családhoz.

Cseng az Anya telefonja. Kirohan a kertbe.

A következő pillanatban hátrafordulok, és a könnyeim potyognak.

Hónapok óta jár a szám, hogy szeretnék egy kisállatkát. Szüksége van a lelkemnek rá, szükségünk van egymásra. Ki is néztünk egy törpenyuszit a Baratnőmmel, aki egyben a lakótársam Budapesten, a Leányzó, akivel már 9 éve Barátságban élünk. Rengeteget köszönhetek Neki. Minden nap bíztat, segít, boldogít. Velem van boldogságban – szomorúságban egyaránt. Sok vidám percet okozunk egymásnak. Sokszor elgondolkodtam, azon, hogy mi lenne velem Nélküle.. ? ! A világ legjobb lakótársa, Barátja nélkül.  

 Visszatérve a pillanatra, amikor hátranéztem. Nyílt az ajtó, majd megláttam a Barátnőmet, akiről az imént meséltem, kezében egy dobozzal, majd utána érkezett a Barátja is, egy hordozóval. Néztem rájuk, harcoltam a könnyeimmel, közben pedig mosoly tombolt minden porcikámon, és boldogan lüktetett a szívem. Nem hittem a szememnek.

Hogy-hogy itthon? Hogy- hogy itt? Hogy-hogy egy nyuszival?

Minden kérdésemre, amit nem értettem napközben választ kaptam. Ezért volt az a titkolózás Anya részéről. Kiderül, hogy napok óta szervezkednek a hátam mögött.

Mit tettem, amiért ilyen Barátnőm, és ilyen Családom van? Mivel érdemeltem ki Őket?

Hazautazott Budapestről társaságában egy nyuszival, hogy nekem örömöt szerezzen, miközben én végig azt hittem, hogy majd csak pénteken érkezik, és akkor fogjuk megünnepelni a baráti társasággal a szülinapomat.

Kibontottam a dobozt, és egy édes hamuszürke nyuszkó nézett rám. Csodálatos érzés volt, hogy Ő és a Barátja is Velünk ünnepelt. Szinte mindenki velünk volt, aki számít, kivéve egy személyt…

Érkezett a fújd el a kívánsággyertyádat pillanatok. Egy szív alakú tortát kaptam, amin puzzle darabok voltak, hisz aki gyakran olvas, az tudja, hogy az én kirakó életem, abból áll össze. A Családom szereplőinek nevei voltak a puzzle darabokon, de ha jobban megnézetem, akkor volt köztük egy különleges. Egy, ami teljesen üres volt. Néztem rá, és mosolyogott minden mozdulatom, a szívverésem, majd meggyújtottuk a gyertyákat, és kívántam egyet. 4 éve ugyanazt kívánom, de most eljött a perc, amikor úgy döntöttem, átfogalmazom. Hisz, ami nekem jó lenne, nem biztos, hogy a másik félnek is boldogságot jelentene…

Nagyon gyorsan, ugyanakkor jókedvűen, mosolygósan eltelt az este.

Elszállingózott mindenki.

Álltam a konyhában. Néztem körbe. Újra csend költözött a négy fal közé. Merengtem a körülöttem zajló csendélet perceiben. Egy asztal, 14 szék, én, Anya, Öcsém, és az asztalon lévő idill, a rengeteg mosatlannal. Belebambultam a gondolataimba.

Még mindig nem írt. Próbálom elnyomni a fájdalmat magamba. Csalódott vagyok. Szeretném, hogy ne lássák rajtam a szomorúságot, de sajnos nem vagyok, az a magamba tartom ember.

Telnek a pillanatok, a percek.

Felhívom Apát, hogy hátha megnyugtat. Ő mindig kibillent a melankolikus pillanataimból, amikor eluralkodik rajtam a szomorúság.

Ülök a lépcsőn, hallgatom a gondolatait, a bíztatását.

Rezeg folyamatosan a telefonom. Nem voltam fent egész nap facebookon, de látom, hogy mennyien írnak messengeren. Aztán egy csipogás, és a gyomrom összeszorul. Ránézek a kijelzőre.

Írt a csoDám.

Nagy boldogan újságolom Apának a telefonba, hogy írt a minDenem.

Letettük a telefont.

Felnéztem az égre, és egy köszönet suttogása után, felléptem facebookra, és visszaírtam neki.

A rengeteg meglepetés, és kedvességet figyelembe véve, még így is ez tett a legboldogabbá. Annyira örült minden porcikám, hogy muzsikáltam utána egész este.        

Napzárásként még filmeztünk egy kicsit, majd mindenki nyugovóra ment.

Feküdtem az ágyban, néztem, hogy kik írtak. Fantasztikus érzés volt látni, hogy a nap végére 98 messengeren küldött privát üzenetem jött, melyben nem csak felköszöntöttek, hanem egy-két mondat erejéig bíztattak a blogommal, az álmaimmal kapcsolatban, és többen köszönetet is mondtak. Leírták, hogy szinte minden bejegyzésemben van valami, ami aktuális nekik is, és hogy elképzelni se tudom, hogy mennyit segítek Nekik nap, mint nap. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy jobbá tehetem az írásaimmal emberek perceit, napjait. Sokaknak esti program a blogom, alig várják, hogy vége legyen a napnak, és befeküdhessenek az ágyba, és elolvashassák az aznapi csodámat.

23:23 érkezett egy üzenet. Írt még egy számomra nagyon fontos személy, akivel minden nap motiváljuk, inspiráljuk egymást. Az Ő szeretete, bíztatása hatalmas erőt ad nekem. Ő az egyik olyan puzzle darab az életemben, akit semmiért nem adnék oda. Az egyik legfontosabb. A kis Drágám, akit elmondhatatlanul, leírhatatlanul imádok, és akire nagyon büszke vagyok. Őt egy fotózáson ismertem meg 4évvel ezelőtt, egy véletlen kapcsán, és dalolászunk azóta is közösen egymás életében. Köszönöm, hogy vagyunk egymásnak.

Az utolsó fél órát éjfél előtt, azzal töltöttem, hogy írtam egy köszönőlevelet. Megköszöntem az életet, a lehetőségeket, a csodás perceket, amit kapok folyamatosan az élettől. Köszönetet mondtam a Családomnak, akik a legerősebb indulataim, szomorú pillanataim fényében is velem vannak, és támogatnak.

Köszönöm, hogy ilyen kemény, fordulatos, adrenalin dús, szeretettel teli, csodás életet kaptam Tőled, Istenem! Köszönet az Angyalkáimnak is, hogy velem vannak.

 Érzem, hogy a 24. esztendő be fogja aranyozni az életemet, és a hamarosan érkező 2017 pedig a hozzám érkező napsugár éve lesz, ami beragyogja, majd a mindennapjaimat.

Nagyon boldog és hálás vagyok, hogy ilyen csodálatos születésnapom volt.

Köszönöm, hogy ma is velem tartottatok.

A csillagaink most is Velünk, veleD vannak!

Mit hoz a jövő? jövőm? jövőD? az olvasóim jövője?

Ez mind a jövőnk dallamainak akkordjai!

Várom szeretettel és őszinte mosollyal!

Addig is legyetek jók és váltsátok a világot. Hisz, aki az                   életben változást akar, annak önmagának is

               változtatnia kell bizonyos élethelyzetekben.

Köszönöm, hogy vagytok!