Aki már egy ideje velem tart, és olvasgatja a bejegyzéseimet, az tudja, hogy honnan indultam.

Az elmúlt hónapok során írtam a Budapesti éveimről, a Bécsben töltött divattervezői gyakorlatomról, az életszemléletemről, és sok más dologról.

A mai nap szeretném, ha elkalandoznátok velem, és együtt kéz a kézben közelebb kerülnénk önmagadhoz.

Velem tartsz?!

Ha igen, akkor most válts mosolyogó üzemmódra és csendesedj el egy olvasásnyi pillanatra.

3

2

1

0

Önmagunk megismerése hosszú út. Valóban így van, de ha jobban belegondolsz, a legeslegfontosabb. A boldogságunk kapujának a kulcsa.

Az út, mely előtted áll, és mosolyogva hívogat egy hatalmas adrenalin dús kalandra.

Gyere! Ismerd meg önmagad.

Az út, melyen csak Te tudsz végig menni, más nem teheti meg a Te lépteidet.

Szembesülnöd kell az akadályokkal, a lehetőségekkel, minden gáttal, ami szembe jön Veled, és, ami a legfontosabb, saját magaddal is, akivel akkor találkozol, ha ezt az utat megjárod

Az utad során tapasztalsz, fejlődsz, újabb élményeket, vagy szenvedéseket élsz meg, de ez mind érted történik. Ettől fejlődsz. Ez fejleszt.

Merj álmodni, hisz ha igazán hiszel benne, akkor egyszer valósággá fog válni. Ne hagyd, hogy a környezeted gátoljon, rád erőszakolja a zord világnak a sablon mintáját.

Nyúlj olyan lehetőségek után, amik érted vannak, élnek. Butaság lenne elszalasztanod, mert egyeseknek azzal tennél örömet, ha lemondanál róluk.

Lásd meg azt, amitől mások félnek.

Higgy a szívednek, hisz az, soha sem fog becsapni. Csendesedj el és fogad be a sok csodát, ami nap, mint nap körül vesz, és érted jön létre. Azért, hogy boldogítson, és veled együtt járjon táncot a jövő dallamai között.

Éld meg a valódi pillanatokat, és ne egy színpadon lévő rángatható, irányítható gyöngyszem legyél, hanem légy egy valódi, igazgyöngy, aki kitűnik, kiragyog a tömegből, bármilyen sokan is vagyunk a világon.

Szeress, érezz, érints valódi érzésekkel. Döbbenj végre rá, hogy ki is vagy valójában, és ki szeretnél lenni az utad végén.

Ne a valótlan érzéseknek élj félelemből, hanem a valódinak bátorságból.

Sokan feladják önmagukat, mindent eldobva. Ragaszkodnak a megszokotthoz, a régihez, mert félnek teret adni a Valami Újnak. Annak, ami akár holnaptól fordulatot is hozhat az életébe, jó irányba.

Időközönként bizonyos dolgokat elengedünk a saját és a másik fél fejlődésének az érdekében.

Ülj ki a szabadba, a csendbe vagy engedj egy kád, forró vizet. Hunyd le a szemed és láss magadba. Táncolj a pillanattal, ami körülölel.

Csak Te és a gondolataid.

Randizz önmagaddal, hogy napról-napra közelebb kerülhess saját magadhoz. Ismerd meg azt a személyt, akivel már az első pillanattól kezdve együtt töltöd a másodperceidet, azt, akivel a legtöbb időt töltöd nap, mint nap, de ennek ellenére mégsem ismered igazán. Élsz valakivel, önmagaddal, de nem tudod, hogy valójában ki is vagy. Reggel felkelsz, elvégzed napközben a rutinfeladataidat, már mindent megszokásból csinálsz, aztán ahogy lemegy a nap, Te is nyugovóra teszed magad.

Szerinted ez az élet rendje?

Ezért kaptad a lehetőséget, hogy élhess?

Azért, hogy minden napodat, ugyanúgy tölts el?

Szerinted tényleg így kell élned?

Vagy ennél sokkal többre vagy képes?

Állj fel! Menj el a fürdőbe. Mosd meg az arcod. Néz a tükörbe. Mosolyogj! Látod ki néz vissza Rád?! Ő vagy Te! Az a különleges személy, aki minden nap kap egy újabb lehetőséget, hogy jobbá tegye a világot, a környezetét, a saját napjait. Kap egy újabb esélyt, hogy maradandót alkosson a világnak, önmagának.

Aztán..

Rakétakilövés indul!

Vagy vitorlabontást, majd vitorlákat fel!

Hajrá!

Mindegy melyik 'kalandutat' választod, a lényeg, hogy indulj el.

Igen, lesznek napok, amikor egy pillanatra meg fogsz döbbenni, és elhagy a remény, a hit, de aztán hidd el történni fog valami. Valami, ami vissza fog tolni, és folytathatod az utat, amit elkezdtél. Soha ne ad fel, bármi is jön Veled szembe.

Gondolj bele, ha gyermekként mindenki feladná az első néhány esésnél, és úgy döntene egyik pillanatról a másikra, hogy Ő soha többé nem fog próbálkozni..

Mi lenne?!

Az, hogy senki nem tudna menni, sétálni, futni.

Milyen csodás élményektől fosztanánk meg magunkat, ugye?

Ugyanezt tesszük nap, mint nap, csak más szituációk között.

A gyerekek csodás teremtmények. Nem ismerik a lehetetlent, az akadályokat, a fájdalmat. Aztán jövünk mi, meg a mocskos világ és átformáljuk őket, anélkül, hogy megkérdeznénk tőlük, hogy nekik jó vagy rossz-e így.

Bármerre megyek mindenki indulatos, agresszív a másikkal. Rögtön a kiabálásban látják a megoldást, és nem a csendben, a megbeszéljük és megnyugtatjuk egymást-ban.

Bemegyek a boltba, mindig köszönök, és ledöbbent, meglepődött arcokkal köszönnek vissza, ami megmosolyogtat. Mindig arra gondolok ilyenkor, hogy lehet én voltam aznap az első vásárló, látogató, aki észrevette őket, úgy, hogy hangot is adott neki, egy jó napot kívánok kedvességgel, majd távozik, egy nagyon szép napot kívánok édességgel.  

Ígérd meg, hogy holnaptól észreveszed Őket, hisz Neked is rosszul esik, esne, ha ilyen körülmények között dolgoznál, és nem vennének észre.

Mindent rögtön elkezdünk elemezni, és utána túlkompenzálni.

Engedd el a megszokottakat. Nekem is nehéz olykor, de egyre jobban megy. Próbáld meg!

Ad át magad a csendnek, a szeretetnek, a nyugalomnak, a békének.

Amint megtalálod önmagad, és elkezded magadat is feltételek, elvárások nélkül szeretni, és megteszel mindent annak érdekében, hogy jobb legyen a jelened, ami majd a jövőd dallamainak az akkordjait is formálja, hidd el, valaki melléd fog ülni, és át fog ölelni, és nagyon fog Téged szeretni.

Minden, egyik pillanatról, a másikra meg fog oldódni. Minden puzzle darab, amit eddigi életed során kigyűjtöttél a helyére fog állni, a többi pedig mosolyogva, kalandvággyal fog az életed részévé válni fokozatosan, folyamatosan.

Hisz melyik puzzle darab nem szeretne egy csodának a kirakójában, egy hiányzó helyet betölteni?!

Olvass, írj, szeress, kívánj minden nap!

Játssz, álmodj, harcolj!

Bízd magad a sorsra, az életed alkotójára. Hisz Ők tudják a legjobban, hogy milyen hihetetlenül varázslatos lehetőségek léteznek arra, hogy a lehetetlen helyzetekből is varázslatos megoldásokat produkáljanak.

Hisz mindent, mindenkit megkapsz egyszer, ha szívből vágsz rá. Amint elengeded a pióca stílust, minden megváltozik körülötted. Hidd el.

Haladj együtt az áramlattal, a hullámok dallamaival.  Formálj Velük együtt egy dalt, ami mindenki számára kedves.

Keresd, majd találd meg Önmagad, majd szárnyalj az utcán.

Sokszor sétálok az utcán és közben szemlélem a körülöttem táncoló, libegő-lebegő, szenvedő, haldokló, kínlódó lelkeket. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden nap jól vagyok, hogy minden nap boldog, hogy minden nap a helyemen, mert nem így van. Szoktak nehezebb időszakaim is lenni, nekem is, hisz ember vagyok, de egyet tudok, azt, hogy egyre ritkábban vagyok elveszve az óceán hullámai között. Megtanultam kezelni őket. Megtaláltam önmagam. Tudom, ki vagyok, és azt is, hogy mit akarok elérni életem során.  Harcolok a végsőkig, szüntelenül, akkor is, ha vannak olyan időszakok, mint az elmúlt napjaim.

Igen!

Nincs kedvem semmihez, senkihez, de ezek az időszakok mindig újabb zsenialitások az életemben. Ilyenkor mindig fejlődök, még magasabbra kerülök lelkileg, mentálisan, hisz ilyenkor találkozok önmagammal igazán, hisz ez az a pillanat, élethelyzet, amikor csak magamra számíthatok, és újabb léceket kell átugranom.

Egy-két nap, aztán haladok tovább.

A minap az Angyalkám, akit már említettem az előző bejegyzéseimben azt írta:

Meglátod, rád ragyog a napsugár.

Vannak puzzle darabok, melyek hiányoznak, vagy nem tudom, hogy hova is kéne raknom, de tudom, hogy ez nem szabad, hogy megállítson. Nem is állít meg, egy kicsit megérint, elszomorít, megborzongok tőlük, olykor még tehetetlennek is érzem magam, de aztán mindig eszembe jut, hogy amikor elkezdek kirakni egy kirakót, és elakadok, mert nem tudom hova való a kezembe kerülő darab, akkor sem szokás megállni. Félre rakom és haladok tovább. Kirakom a legszélét, az alapot, majd haladok befelé. Befelé, a közepe felé, ami a legcsodálatosabb darabokból fog állni, de mielőtt ezeket el tudom helyezni, össze kell raknom az alapját. Szépen, lassan megtalálom a kezembe kerülő puzzlek helyét. És mosolyogva gondolok a végén arra, hogy bosszankodtam a legelején.

Intsetek búcsút a keresgélésnek, hisz a végén úgyis minden apró részletnek meg lesz a saját helye. Aztán kitudja, lehet, életünk során keverednek olyan puzzle darabok is a sajátjaink közé, melyeket át kell adnunk másnak, mert nem a mi kirakónk része. Csak azért kaptuk, hogy még keressük a helyét, megtanuljunk attól a darabkától is valamit. Valamit, ami hasznunkra válhat a játékidő során, végén.       

Üljetek le egy bögrényi pillanatra, önmagatokkal és egy csésze teával. Randizzatok önmagatokkal, és olvadjatok össze az adott pillanat dallamainak akkordjaival.

                                                    Köszönöm, hogy ma is velem tartottatok.

A csillagaink most is Velünk vannak!

Mit hoz a jövő? jövőm? jövőD? az olvasóim jövője?

Ez mind a jövő dallamainak akkordjai!

Várom szeretettel és őszinte mosollyal!

Addig is legyetek jók és váltsátok a világot. Hisz, aki az életben változást akar, annak önmagának is változtatnia kell bizonyos élethelyzetekben.

Köszönöm, hogy vagytok!