Egy bögre elkortyolgatott kv mellett elgondolkodom a mindennapjaimon. Lepereg előttem milliónyi emlékidéző képkocka. Félelmetes gyorsasággal cikáznak a gondolatok, kérdések az elmém lelkében. Valóban érdekes az érzés, amit érzek. Megszállnak a kérdőjelekkel ellátott mondatok sokasága ilyenkor. Vajon milyen lenne, ha másképpen történt volna pár dolog eddigi életem során. Jobb lenne úgy? Boldogabb lennék most azzal a végeredménnyel?! Talán igen, de mégis úgy érzem, hogy minden okkal történik és egyszer, majd mindenre választ fogok kapni. Megszámlálhatatlan azok tettek száma, amiket bár ne tettem volna, és amiket bár megtettem volna, de nem bánok semmit, ettől függetlenül. Semmit! Hisz, mindennek van miértje, és ha még most nem is, de napok, hónapok, évek elteltével, biztos vagyok benne, hogy meg fogom kapni a választ, arra, hogy miért is kellett, így történjen. Hisz a végállomáshoz ahová éppen tartok, és ahová, majd meg fogok érkezni, ez az út vezet. Jó lehet, gyorsabban odaérnék, és sok lelki üzemanyagot meg tudnék olykor-olykor spórolni, de nekem csak a végeredmény a fontos. Van egy cél, amit el akarok érni, és az, hogy ezt milyen úton-módon érem el, már nem számít. Érzem, hogy közeledek hozzá. Érezni a cél nyertes illatát. Mégis mielőtt megérkeznék az élet különböző megállóin helyt kell állnom. Próbára tesz a kis édes. Az élet viharában sokféle természeti jelenséggel találkoztam eddigi életem során, de még mindig rengeteg kaland és izgalmas életérzés van, melyek várnak rám. Újabb és újabb élettapasztalatok, élethelyzetek, amiket meg kell ismernem, és mindből tanulnom kell, át kell élnem minden rejtélyes pillanatát. Le kell szűrnöm a tanulságot, meg kell élnem, át kell éreznem őket, hogy a jövőben semmitől se riadjak, majd vissza. Minden akadályt le kell tudnom küzdeni. Győzni jöttem e Földre! ÉS igen, látni akarom az alagút végén lévő fényt, amit már annyi szerencsés ember láthatott, tapasztalhatott.20 éven át ugyanazok a gondolatok, érzések ostorozták a szívemet. Nem tudtam el fogadni önmagam. A keserűség és a fájdalom elködösítette a valóságot, amit igazából kellett volna látnom. Azt, hogy milyen sokan is szeretnek, mennyi mindenért is lehetek hálás, mennyi emberre számíthatok az élet minden egyes percében, akik ott vannak velem minden egyes percben, egészségben vagy éppen a betegségben, és a legerősebb indulataim után is azt tudják mondani nekem, mennyire nagyon szeretnek. Nyilván vannak, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak elviselni, nem szeretnek, de nem érdekel, hisz így vagyok önmagam és, aki ezt nem tudja elfogadni, annak nyitva van, az ajtó lehet tovább menni. Az érzéseink természetesek, de mi döntünk, a felöl, hogy melyiknek engedjük a kibontakozást és melyiknek állunk ellent. Régen bárki bármit mondhatott üresnek és egy hatalmas értelmetlen léleknek éreztem magamat, és egyetlen egy dolgot tudtam, hogy ezen nemigen lehet változtatni, hezitáltam én rajta, de a végén mindig úgy éreztem, már veszett ügy vagyok, meg talán nem is akarom a változást. Feloldhatatlannak éreztem magamat.
Aztán egy derűs, nyári napon megváltozott minden. Hirtelen újszerű, örömmámorító érzéssel, bíztatással ébredtem. Eljött az én időm. Itt lenne már az ideje, hogy változtassak az életemen, a mentalitásomon, az életszemléletem. Megtettem az első lépést. Elkezdtem felfedezni új utakat, elkezdetem végre látni a körülöttem élő világot. Ettől a perctől kezdve sorsfordulat vette kezdetét nálam. Rájöttem arra, hogy az eddigi életstílusommal csak egyre messzebb landolok az álmomtól, de hála rájöttem, arra, hogyha változtatok, akkor napról napra közelebb leszek a vágyamhoz. Végre felismertem az élet nyújtotta lehetőségeimet, és már csak egy dolog érdekelt, az, hogy: Csak előre! Eddigi illúzióim kimondhatóvá, tisztává váltak, végre először. Korábban csak homályosan derengett előttem. Olyan hirtelen jött ez a változás az életemben, mint amikor egy napos, szép délután felbukkan a vihar, és senki sem tudja, honnan, és mikor jött. Egyszer csak megjelent, és megváltoztatott mindent, bár az én esetemben pozitív változást hozott. A múltamra gondolva, egyetlenegy érzés uralkodik benne, hogy úgy lekevernék egy hatalmas pofont magamnak, de nem teszem, hisz az a múltam, és már elmúlt. Megfogadtam ott azon nyomban, hogy hangot fogok adni az érzéseimnek, és nem fogom szégyellni soha, hogy mit is érzek. Az érzést, ami hol szórakoztat, hol örömmel tölt el vagy éppen bánattal, de éppen, abban a percben az uralkodik bennem, és kész. Igaz a mondás, amit oly sokan tudnak, de sajnos még nem elegen: az életben a legfontosabb a hála, és ennek a négy betűből álló szónak hatalmas ereje van. Én már tudom! A változásom napján 4évvel ezelőtt, elkezdtem gondolkodni, de már más típusú gondolatok uralták az elmémet. Azokra a dolgokra, legkedvesebb pillanataimra, emlékeimre, személyekre gondoltam, akiknek, és amiknek hálával tartozom. Nem is gondolná, az ember mennyi ilyen dolog van múltjának kincses ládájában, mert ezek kincsek, méghozzá nem is akármilyenek. A legeslegfontosabbak! Sokan félnek az emlékeik között turkálni, félnek attól, hogy olyanra lelnek, ami elszomorítja majd őket. Ez az egyik hatalmas emberi hiba, mindig csak a rosszat elevenítjük fel, az villan be először, és nem a jó. Szomorú! De ez ellen mindig tehetünk. Mindenkinek van lehetősége ezen változtatni, és ha ez sikerül, akkor kezdődhet csak igazan a boldogság kiteljesedése. Ne menekülj a múlt elől, engedd, hogy az idő válaszoljon a kérdéseidre. Soha sem tudhatod, amit akkor borzasztónak ítéltél meg, lehet később áldásnak veszed majd. Engedd szabadjára az érzéseidet, a vágyaidat és fantáziádat, de légy óvatos a kívánságaiddal, mert amiben szívvel hiszel, az életed részévé válhat bármikor.
Nosztalgikus hangulat vette kezdetét most nálam. Ezen a gyönyörű augusztusi, nyugodt, nyári késő délelőttön. Ülök a kertben, gyűlnek a sorok. Elkezdtem játszani az emlékeimmel, a gondolataimmal, az álmaimmal. Telnek –múlnak az órák. És a kérdés, ami eddigi életemben kulcsfontosságú szerepet töltött be, az egy hatalmas vacakság.
Hogy tudtam, így gondolkozni?
Egyáltalán, hogy tudtak ilyen felesleges és üres gondolatok befészkelődni a buksimba pár évvel ezelőtt. Félelmetes. A nem létező szőrszálaim is égnek állnak. Tudom hihetetlenül hangzik az, hogy egyik pillanatról a másikra ekkora fordulatot vegyen az ember élete, de létezik ez a típusú hirtelen változás. Vége az önmarcangolásnak. Próbáld ki Te is!
Kezdj el másképpen gondolkozni, ebben rejlik a boldogság. Mondd mi értelme minden napot megélni, úgy hogy tulajdonképpen nem is élsz. Mindenben csak a rosszat, a negativitást látod. Tudsz válaszolni erre a kérdésre?
Gondolom, Te magad sem tudod! Élj és éld át minden nap minden egyes percét, és próbálj minél több ember szívébe örömöt vinni nap, mint nap. Hidd el az érzés, amit nyújt az, hogy másokon segíts és örömöt vigyél a lelkébe, nagyon felemelő érzés. Kezdj Te is új fejezetet és adj egy esélyt az életnek, hogy bebizonyíthassa Neked is, milyen szép is tud lenni. Ha idáig eljutsz és dolgozol is az ügyön, azon hogy megpróbálod mindenben a legjobbat látni, és mindenből a legjobbat kihozni, garantált a siker. Mindenki Boldogságra született és nem azért, hogy szomorúan, lelki szegénységben éljen, minden nap csak pálinkát igyon, ami enyhíti egy pillanatra a gondjait, akit majd egyszer csak felfalnak a fájdalmai, majd utána a macskái. Próbáld összeszedni magadat, az alkohol nem old meg semmit, csak elhomályosítja a tisztánlátást. Ha feladod és hagyod, hogy a csúnya gondolatok elnyomják a gyönyört, és meghátrálsz, egyszer csak azon veszed észre magad, hogy basszus vége az életednek, vége mindennek. Miközben az élet kis milliószor felkínálta tálcán Neked a jót, csak éppen nem vetted észre, mert a gondjaiddal voltál elfoglalva. De sosincs késő a változáshoz! Lehetsz 20,30,40, 50 akár 80 is, lehetsz Bármennyi, Bárki, de mindig ott áll a lehetőség, hogy az életedet, a napjaidat megváltoztasd. Hisz az élet, kortalan. Lehet éppen egy elszalasztott lehetőség miatt keseregsz, de miközben az orrodat lógatod, talán nem veszed észre, hogy rögtön melletted, alig egy karnyújtásnyira, egy másik alkalom adódik. Hisz, ahol egy picinyke ablak bezárul, ott egy új, esélyekkel teli élet ajtaja kitárulhat előtted. Résen kell lenned, hiszen a Boldog pillanatok Bármikor, a legváratlanabb helyzetekben is megtalálhatnak. Beköszönthet egy röpke másodperc alatt az életedbe, amikor már azt hiszed, hogy a világod darabokra hullott és az a régóta dédelgetett álmod, valósággá, minden napi örömforrásoddá válik. Nekünk földi boldogságot élőknek az élete tele van kérdésekkel, amelyek között vannak, olyanok is, amelyeket nem merünk feltenni. Félünk, hogy a kapott válasz más lesz, mint amit remélünk vagy várunk, de mi van, ha a válasz az, amit szívből szeretnénk. Na, akkor, ott, abban a percben kezdődik el a Boldogságunk kiteljesedése. Attól a naptól, amikor beteljesedik, a körülötted lévő világod, másképpen fogod látni az életed. Legtöbbször azt hisszük hatalmas problémákkal kell szembenéznünk nap, mint nap pedig nem. A problémák, amikről azt hisszük szörnyűek, és már nem léteznek ennél borzalmasabb dolgok, valójában nem is olyan drasztikusak, csak mi látjuk annyira hatalmasnak, és félelmetesnek.
És tudod miért? Mert mi vagyunk hozzájuk a legközelebb. A hatalmas problémák nem ott kezdődnek, ahol mi hisszük, hanem ott, amikor nincs egészség és szeretet a szívünkben.
Mondok is néhány példát, amiért hálás lehetsz, és ami tényleg megoldhatatlan problémát jelent, és amiről, még ha azt is hiszed, hogy oly természetes másnak nem az.
Gondoljunk csak arra, hogy van lábunk, mennyi mindent megtehetünk vele, anélkül, hogy Bárkinek is a segítségünkre kéne rohannia. Milyen fantasztikus az érzés, amikor rohansz, futsz, sétálsz a tópartón, érzed a nap által felforrósított és a télnek köszönhető, lehűlt járdalapot, amikor átkulcsolod a szerelmed lábát. Gondolj csak a biciklitúráidra vagy a hegymászásaidra, milyen elképesztő élményekkel gazdagította az életedet.
Oly csodás ugye? ÉS az érzés, amikor megfogsz egy tárgyat vagy megsimogatod az Életed értelmét, vagy a kis háziállatodat.
Gondoltál már arra, hogy milyen lenne és milyen annak, akiknek ezek az örömteli érintések nem adatik meg? ! Hm?
Egyszer is hangzott már el tőled az a fontos mondat, hogy milyen nagy öröm, hogy ezeket megtehetem bármikor, amikor kedvem támad hozzá.
Hidd el ezek sokaknak korántsem természetes életmozdulatok. És most nézz előre, tekints az előtted-melletted lévőre, nézz el a messziségbe, ugye milyen gyönyörű. El tudnád képzelni az életedet holnaptól, a következő perctől fogva vaksötétségbe, színek és látványok nélkül?!
Csak a Te általad elképzelt, fantáziáddal dúsított világot élve, úgy hogy többet nem látsz semmit, és senkit sem. Milyen szörnyű lehet azoknak, akik nem hallják a világ legcsodálatosabb szavát: Szeretlek! Te vagy a legeslegfontosabb! Na, ezek a szörnyű problémák és mégis milyen sokan, így élik le az életüket, és túlélik, és biztos vagyok abban, hogy boldogabbak és több érzelem lakozik bennük, mint a legtöbb emberben. Beszélhetnék arról a tragikus percről is, amikor közlik a halálos betegséget hordozó személlyel, a borzalmas hírt, a tényt, azt hogy már csak hetek, hónapok, jobb esetben egy éve maradt hátra az életéből. A mondatok, a biztatások, a mimikák, amik ilyenkor csattannak el és a sokkoló légkör, ami ilyenkor veszi kezdetét. Belegondolni se akarok! Szívből kitartást Nekik! Azoknak, akiknek ilyen szörnyű kártyalapot osztottak! Hajrá! Ti vagytok az én Hőseim, akikre büszke leszek Minden egyes percben, és amint olyan idős leszek és a kereteim is engedni fogják, létrehozok egy alapítványt. Egy alapítványt, aminek a célja, hogy mosolyt csaljunk nekik is a szívükbe! A csodálatos Hőseim elnevezést fogja kapni. Hatalmas mennyiségű örömmel fog eltölteni az a tudat, hogy boldogságot viszek az életükbe. A különböző programok, bohócok, akiknek csak egy céljuk lesz, hogy megnevetessék a Hőseimet. Nincs nap, amikor ne gondolnék arra, hogy mennyi jót fogok tenni értük. Hamarosan érkezek majd!
Gondolkodj ma el! Utazz egyet magadban. Ülj ki a kertbe, a fűbe, a tetőre és randizz magaddal néhány percnyi pillanatot. Elmélkedj el, hunyd le a szemed és érezd át, a szellő minden egyes fuvallatát. Irány az új világ! <3
