A |
mint megláttalak, tudtam, hogy egy nagy kaland fogja kezdetét venni. Az évek jönnek, mennek, telnek. Az ébredő nap a vörös szín ezernyi árnyalatát festi fel az égre. Ülök a tornácon, kezemben egy pohár borral. Belekap a szél göndör fürtjeimbe. Egy hatalmas számú fehér ing van rajtam. –imádom viselet. Szélcsend uralja a körülöttem lévő világot. – talán Te kedves olvasóm is vágynál erre a pillanatra. Fodrozódik a tó felszíne. Látom magam benne. Visszhangzik az erdő rejtelme, amint körbenézek. – nincs itt senki Rajtunk kívül.
Szórakoztatóan dúdol mellettem. – megmosolyogtat. Esküszöm, hogy nyerő darab, amivel elődrukkolt. – szeretek vele lenni. Szürkébb hétköznapok után, színes hétvégék. Izzik az égbolt, velünk együtt. Őszi vacogás, ejtőernyőző falevelek. - magához húz.
- Szeretlek.
- Én is Téged.
Nem készülnek képek, hisz egymásért élünk, és nem a külvilágnak. Hangom hiánya visszhangzik benne, amikor nem vagyunk együtt.
Rengeteg kérdés kavarog a fejemben. – talán így van ez rendjén, ha az ember szerelmes? ! Rég elfeledett érzések, melyek lehet ismét összezavarnak? ! Nálunk szavakra nincsen szükség.
Ettől függetlenül.. Egyikünk beszél, a másik hallgatja. Hirtelen megszökő percek, melyek hol visszatérnek, hol pedig nyomott se hagyva eltűnnek. – normális ez?
Elképesztő a látvány, amikor a szája sarkán előbújik rejtelmes mosolya. A pillanat, amikor mindentől távol ülünk egymás mellett az erdő szélén, és csak egymásért élünk, amíg el nem jön a reggel. Eszembe jutnak a tinis éveim, amikor a fának dőlve suttogtunk egymás fülébe. – kuncog bennem a tinédzser énem, nem hiszem el.
Lesz egy nap, kell lennie egy napnak, amikor Velem maradhatsz, és nem kell visszamenned. – dúdol tovább csilingelő hanggal.
- Mi lesz most?
- Egymásért megoldjuk, egy egész életünk van rá! – suttogta a levegőnkbe.
Kihagy egy- két ütemet a szívem. – felnevetek. Utánozhatatlan stílussal magához húz. Tekintetünk egymásba kulcsolódik, majd elveszik a közös jelenünkben. Szinte már a saját reakcióm miatt jövök olykor zavarba. A picsába, szinte már káromkodhatnék érzésem van. - Mondjátok Ti éreztetek már ilyet? ! Talán kezd a vörösbor beszélni belőlem? ! Elmegyek főzni egy kávét.
A bennem lévő idegesítő kismanó izgatottan ugrál egyik lábáról a másikra. – hajmeresztő. Most én egy purgatóriumban vagyok, vagy éppen az ellenkezője? – kikívánkozik belőlem egy nevetés.
Fő a kávé.
Nézek ki az ablakon.
Fehér ing van rajtam.
Göndör fürtjeimet tekergetem.
Szívverésem egyre hangosabb.
Kopogtat az ajtón szívdobbanással.
Kezemben egy csésze kávé.
Átölelem.
Lekopott a rúzsom.
Szeretlek.
Forrás/ Fotó: Pinterest