Egy bögre elkortyolgatott teával a kezemben elgondolkodom a mindennapjaimon. Lepereg előttem milliónyi emlékidéző képkocka. Félelmetes gyorsasággal cikáznak a gondolatok, a kérdések az elmém peremén. Valóban érdekes az érzés, amit érzek. Megszállnak a kérdőjelekkel ellátott mondatok gondolataim formájában. Merengek ki az ablakon. Dideregve táncol odakint a táj. Dallamos fényjátékkal játszik a falon a redőny nyílásain beszűrődő fénysugár. Lábujjhegyen lépked az érző természet, mely reszket a körülötte tomboló széltől.

Elolvadt a hó.

Ismét találkoztam a képmásommal az ablak üvegében.

Néz. Lát.

Nézem. Látom.

Mosolyog pimaszul.

Mosolyogok őszintén.

-          Játszunk?

-          Micsodát? ! – tudom mit szeretne.

-          Hm.. azt, amit a múltkor – legyünk ma is önmagunk.

-          Bármikor.

 CSodás Karácsonyi perceim voltak, amik bearanyozták a perceimet.

Vajon milyen lenne most az életem, ha másképpen történik ebben az évben néhány életeseményem?

Jobb lenne úgy? Boldogabb lennék most azzal a végeredménnyel?!

Örülök, hogy így alakult, még akkor is, ha fájó borzongások szorítanak olykor. Hisz mögöttünk halad a visszapillantás, ami bármikor hívatlan fordulatok formájában jöhet velünk szembe ismét az utcán - várd örülten.

Kóborló érzések érkeznek gondolataim formájában- felemelően megriaszt.

Egy bögrényi pillanatra elmerengem.

      Az év is érzi, hogy hamarosan lejár az ideje, nem lesz több lehetősége, hogy bizonyítson, hogy maradandót alkosson az emberek tudatában- talán a szeles időjárás keretei között vezeti le a feszültséget, amit a napokban érez fojtó erővel. Szeretne maradni, de nincs erre lehetősége, hisz át kell adni a helyét az utána érkező évnek. Tovább kell szállnia a téli széllel együtt. Töpreng. Elgondolkodik. Ráeszmél. Úgy dönt, összefog a Nappal, és vele együtt vidámságra hangolja a természetet.  Kisüt a nap, melynek sugara beragyogja a táncoló közönség napjait, ami még visszamaradt ebből az évből.

A februárnak köszönhetően 362 kalandos napot tudhat maga mögött ez a kedves 2016-os év- eddig-  még kerek négy napja maradt hátra, hogy bepakoljon és búcsút vegyen a megszokott mindennapjaitól, és Tőlünk, de addig is, még készül valami szokatlanra. Valami kiemelkedően kedvesre. Figyelj a jelekre, hisz a CSillagaink mindig Velünk, veleD vannak, és üzen.

        Ha őszinte szeretnék lenni, akkor hiányozni fogsz kedves évem – sokat köszönhetek Neked- hálás vagyok minden pillanatért, amit ebben az évben éltem meg, azért hogy kaptam borzongást, örömet, boldogságot, fájdalmat, robbantást, ráeszmélést -  mégis kiemelkedően nagyhatással voltál rám.

Kezemben egy teával tűnődöm el a mögöttem összepakolt 362 nap kalandjain.  

Életem legmeghatározóbb éve voltál, abból a szempontból, hogy megismertem-, rátaláltam önmagamra – fenomenálisan izgató.

Egy pohárkoccintással érkeztél, és ugyanígy fogsz távozni, hogy átad a helyed a következő évnek, melyről csak annyit írnék, hogy az Én évem lesz – érzem- végig futott a hideg a hátamon a gondolataim által, a lepergett képkockák láttán.

       Egész évben ’harcoltam’ szeretettel, hogy évvégére megérkezzek a kitűzött végeredményemhez – sikerült. Itt állok, kisebb-nagyobb változásokkal, hiányérzetekkel, de büszkén. Hisz a legfontosabbat, amit szerettem volna elérni – sikerült – a többi csak részlet kérdése.

12 hónap leforgása alatt elértem oda, ahová szerettem volna megérkezni.

      Ebben az évben elindítottam a blogomat, hisz felemelő érzés írni és írni. Szeretem, amit tanulok. Szenvedéllyel imádok ruhaterveket rajzolni, és olykor nem gondolni semmire közben. Képes vagyok órákon keresztül csak terveket rajzolni, és semmi mással nem foglalkozni. Minden egyes vonalnál az érzelemvilágomat szemléltetem. Megrajzolom a ruhák által a jövőmet, és közben kósza gondolatokat írok a ruhaterveim mellé. Olyan felemelően megnyugtató érzés vesz körül ezekben a percekben. Tudom, érzem, hogy az utamon járok.

Egy puzzle-darab kivételével az összes többi álmom eleme, amit kitűztem erre az évre, betért hozzám, és megtalálta a kirakómon a helyét.

Érdekes, hogy veled együtt érkezett a bűvös 2016-os év, de nélküled távozik.

Visszaemlékszem arra a mondatra, amit szilveszterkor mondtál – Nóri van egy éved, hogy helyre hozd- úgy tűnt, hogy siker, de ez meghiusult fél évvel ezelőtt.

Vajon, ha újra találkozunk fogunk mosolyogni?

Vajon leszünk elég bátrak ahhoz, hogyha megálljunk, és ne sétáljunk el egymás mellett egy pislogással jelezve, hogy gondolok rád?

Fogunk egyáltalán még találkozni?

        Bárhogyan is alakuljon az életünk, hidd el a világod egyszer kerekké fog formálódni, és egyik pillanatról a másikra a hiányérzet helyére a kirakódon lévő űrt Valaki vagy Valami be fogja tölteni. Egy kedves kis puzzle-darabka betér majd hozzád, és az üres helyre a kirakód közepén, le fog ülni. ÉS ott bent, a szívedben, akkor fogod érezni életedben először, hogy végre megérkeztél, és valóban boldog vagy, úgy, mint eddig soha máskor.

Addig is mit hoz a jövőm? a jövőnk? az olvasóim jövője?

Ez mind a jövőnk dallamos akkordjainak rejtelmei.

Köszönöm, hogy ma is velem voltatok.

CSillagaink mindig Velünk vannak!