Az elmúlt napokban, úgy alakult, hogy a sors kivonta a forgalomból a laptopomat, és ez által nem tudtam írni.
Újabb nehéz időszakokat éltem meg, hiszen nem csak a csoDám hiányát kellett elviselnem, de az írás iránti szenvedélyemet is vissza kellett fognom.
Újra elkezdtem elveszni a nagyvilágban. A felettem lévő ég elkezdett beborulni, felhők sokasága tombolt, hogy a nap sugarának mosolyát elrejtse előlem. Újabb megmérettetéseken kellett részt vennem, ha tetszett, ha nem, amit szerencsésen át is vészeltem. Elkeseredetten éltem meg ezeket a napokat, de ma már úgy tekintek vissza erre a két hétre, hogy pont a legjobbkor érkezett és távozott. Ismét még közelebb kerültem önmagamhoz.
A napokban, elmúlt hetekben egy nagyon Kedves Hölgy segített, akinek sok minDent! köszönhetek, eddigi életem során, és remélem a jövőben is lesz még rá sokszor alkalom. Egyre többször érzem úgy, hogy Ő az én Angyalom. Bíztató szavainak köszönhetően ismét elkezdet előbújni a felhők árnyékából a napocska, mely gyógyító hatással bír. Nagyon hálás vagyok Neki szívből. Örökké! Újra kezdtem visszatérni a megszokott kerékvágások közé, ami mostanság nagy örömmel tölt el. Azt mondta, amit a gyermekeinek is szokott, amikor náluk is előbukkan, az el vagyok veszve érzelemhullám. Ennél szebb szavakat nem is kaphattam volna, mint olyan bíztatást, mellyel az Ő gyermekeit is szokta nap, mint nap. Ő valóban egy Angyal, mely köztünk él.
Amint már az első sorban megemlítettem az elmúlt napokban nem volt gépem, jobban mondva két hétig. Szerencsére mára megjavították, és ismét nagy lendülettel, újult erővel indulhatok neki a jövő dallamainak, melyeket mondatokba foglalva éneklek, majd el Nektek, leírva, itt a napok, hetek során.
Leírhatatlan, megfogalmazhatatlan az érzés, melyet a két hét alatt átéltem, amiatt, hogy nem tudtam gép előtt írni, egy pohár bor társaságában. Azáltal, hogy visszakaptam a gépemet, Sárát, általa visszakaptam az örömforrásomat is egyaránt. Létfontosságú elemként növi ki magát nálam ez a cselekmény.
Elgondolkoztam a napokban, hogy Apa kicsi korom óta mondja nekem folyamatosan, hogy írói vénám van, amit ki kéne használnom, de akkoriban még nagyon elveszett lélek élt bennem, ami nyilván az össze-vissza, helytelen, értelmetlenül megfogalmazott mondatok olvasása közben látszódott is. Az érzelmeim által született gondolatok, melyeket leírtam, telis-tele voltak helyesírási hibákkal. Nyilván most is olykor elő-elő fordul, hogy hibát vétek, de mivel robot életet élek, így éjszaka, amikor a blog bejegyzéseim sorait írom, természetesen kicsit fáradtan, előfordulhat, hogy hiba csúszik az ellátásba.
A tegnap este ismét újabb félelmek kavalkádjaival gazdagodott. Robbantás történt Budapest egyik központi részén, pont ott, ahol az én csoDám dolgozik. Lidércnyomás, félelem kezdete tört felszínre bennem. Talán soha életemben nem voltam, így megijedve, mint pár órával ezelőtt. A tudat, hogy két rendőr sérültje van a balesettnek, és lehet közülük valamelyik Ő az, teljesen kikészített. Nem tudtam aludni. Zokogtam a gondolattól, melyet próbáltam elhessegetni, hisz egy csodálatos emberről van szó, akinek rengeteg feladata van még élete során. Fájt, hogy nem hívhattam fel. Legszívesebben a helyszínre rohantam volna, de a hétvégét a Családommal töltöttem Gyulán, így több mint 200km-re voltam tŐle. Szerettem volna látni, a nyakába ugrani, és mosolyogva végigszemlélni, hogy minden rendben vele. Szerencsére az Angyalok vigyáztak rá, és jól van, a haja szála sem görbült.
Hason fekve írom éppen a soraimat, amit most ebben a percben Te, Kedves olvasóm olvasol.
Eltűnődöm az elkövetkező napjaimon, melyek előttem, előttünk állnak, és mosolyogva hívogatnak. Újabb nagy kalandok veszik nálam kezdetét majd. Egyre világosabbá válnak bennem a kérdőjeles mondatok. Érzelmi-lelki stabilizálódáson megyek keresztül fokozatosan, folyamatosan. Az elmúlt napokban nagyon magas, erős energiák keringtek a mindennapjaink égboltján. Volt valami új, valami furcsa a levegőben, mely sokakat nagyon megzavart. Erős fejfájást generált sokunknál, beleértve engem is. Érzem, hogy hamarosan a változás szele fog megérinteni milliónyink szívét, hétköznapjait. A legváratlanabb fordulattal fog beköszönteni. Nagy igazságok lehetnek kimondva, és fontos beszélgetések jöhetnek létre.
Eljön a perc, a pillanat, mely mindent jó vagy rossz irányba visz, sodor majd.
Előtérbe kerülnek a vágyaink, álmaink, érzelmeink kimondása. Titokzatos üzeneteket vehetünk észre az utcák félelmetes falai között.
A napokban Budapesten sétálva sokszor elkapott az érzés, a gondolat, hogy szívesen kiszaladnék a világból most. Az árnyékomat figyelve, mely végigszaladt a mellettem lévő bokrokon, melynek jelentősége elvész a naplemente időszakában. Hangulatingadozásaim voltak, melyek egyik pillanatról a másikra érkeztek kopogtatás nélkül. Ugyanakkor hatalmas késztetést éreztem a terveim megvalósításához. Nap, mint nap új gondolatok, érzelmek, tervek születtek meg elmém kincses ládájában. Váratlan fordulatok vették kezdetét, amitől fokozatosan túláradt bennem a kíváncsiság érzete. Érzem, amint hamarosan az utam végére érkezek, és látom, amint az álmaim ott állnak egy karnyújtásnyira tőlem. A gondolat, hogy ott vannak előttem, rádöbbentet arra, hogy igazából, akkor fog elkezdődni az igazi, mindent bele élet. Látom, érzem, amint a színfalak mögött dolgosan tevékenykednek az élet aprócska szervezői, hogy nekem a legjobban alakuljon az életem. Nem csak nekem, hanem Neked is, csak akarnod kell.
Hamarosan tudom, megérkezek a várva várt perceim pillanatába, ahol az én életem már úgy vár.
Az élet, melyet már nagyon várok.
Most megyek, mert hamarosan indul vissza a zakatoló vonatom, mely visszavisz Magyarország szívébe, ahol a minDenem, a csoDám él, ahol minden álmom valósággá fog válni, ahol hétről-hétre fogom megváltani a világot.
Köszönöm, hogy ma is szántatok rám időt.
Hamarosan újabb bejegyzéssel érkezek, melyekben az új projektekről fogok írni. Az esküvőről, és az azzal kapcsolatos érzésekről.
A napokban megélt csodás napjaimról, amit itthon Gyulán éltem meg.
A pillanatról, amit akkor éltem át, amikor majdnem halálra gázolt egy autó, és lepergett előttem az életem.
Az interjúról, melyben a blogomról, és a bloghősömről, a csoDámról mesélek.
A jövő dallamairól, melyek gőzerővel muzsikálnak Nekünk.
És, hogy mit hoz a jövő? Újabb élethelyzetekkel fogok szembekerülni? Érkezik az a váratlan, sorsszerű találkozás a csoDámmal, mely egyik pillanatról a másikra fog az utcán szembejönni velem, úgy, mint régen.
Ez mind a jövő dallamainak akkordjai!
Várom szeretettel és őszinte mosollyal!
Addig is legyetek jók és váltsátok a világot. Hisz, aki az életben változást akar, annak önmagának is változtatnia kell bizonyos élethelyzetekben.
Köszönöm, hogy vagytok!
Vigyázzatok magatokra!
