A döntések meghozása kemény pillanatokkal jár együtt, olykor kegyetlen elhatározások születnek általuk, de az is biztos, hogy mindegyik előrébb visz az életünk során. Minden egyes döntéshozatalnál feltesszük a legfontosabb kérdést.

Vajon boldog leszek ettől a végeredménytől, ha megteszem?

Én mielőtt döntök, mindig felteszem, a számomra legfontosabb kérést- mit szeretnék valójába? Olykor bizonyos dolgokról, személyekről célszerű lemondunk egy időre, hasznos, ha átadjuk másnak, el kell a kezét engednünk, hisz belül tudjuk, még nem érkezett el az időnk.  

Sokan jönnek azzal a „bölcs mondással” – csak ésszel!!

Megmondom őszintén, soha nem az eszemre hallgatok. Engem a szívem irányit, a szívem lüktetése súgja meg számomra, hogy mit is tegyek az adott pillanat szituációiban.

Szabályok. Sokan a rabságukban élnek egész életük során – én nem szeretnék közéjük tartozni. Nem, fogok meghajolni a törvénynek és követni sem fogom az utasításait, sem azok korlátainak élni.

Parancsok, utasítások, előírások. Hoznak egy rendeletet, és máris elvárják, hogy a megírt formuláknak éljen a társadalom, miközben az élet sokszor egy igazságtalan kavalkád.  

 Nap, mint nap elgondolkodok azon, milyen jó is lenne ezeket az alapokat megváltoztatni, melynek a követése sablonná formálja az embereket, de hát ki vagyok én, hogy ilyet tegyek, meg amúgy is. Nyilván kellenek határok, és olykor szabályok is, de ilyen korrupt világban, mint amiben éppenséggel élünk szerintem olykor túlzásba viszik, és nem azzal foglalkoznak, amivel valójában kéne, de hát tudjuk nagyon jól, hogy most a hatalom, és a pénz, a csalás, a lopás, a hamis identitások vannak napirenden.  Hagyom, hogy létezzenek rendszabályok, hogy ne legyen még kaotikusabb a világ, de egy biztos, soha nem fogom őket követni, betartani, soha nem fogok a szabályoknak élni egyetlen egy perc erejéig sem, hisz csak korlátoznak, és behatárolnak, ami valóban nem nekem való. Kétségtelenül vannak olyanok, melyeket muszáj betartanom, de abból nagyon kevés van.

*

Ülj le egy szárnyaló, mindent elsöprő pillanat erejéig, és gondolkodj el azon, hogy a kudarctól vagy a boldogságodtól félsz jobban? !

Igen, jól olvasod. Rengeteg ember él a földön, aki fél a boldogságtól, hisz az is rengeteg fájdalommal, és újdonsággal jár együtt, így inkább megpróbálunk távol maradni tőle, ahelyett, hogy minden nap, azért küzdenénk, hogy boldoggá váljunk.

Sokakat mások véleménye korlátol, befolyásol. Mi értelme a külvilágnak élni? Szeretnél valamit, de inkább elhomályosítod az érzést, a vágyat, mert rögtön arra tudsz csak gondolni, hogy másoknak mi lesz a véleménye, a reakciója. Szerinted nem teljesen mindegy más mit gondol, ha amúgy meg boldoggá tesz az a bizonyos vágyad tárgya, amit a környezeted szereplői miatt zárnál ki az életedből?

Tisztában vagy Te azzal, hogy nagyon gyorsan rohan az idő, és egyszer csak el fog tűni? ! Elmúlik, és nem lesz lehetőséged újabbra, hisz akkor vége lesz mindennek - vége bizony! Ahelyett, hogy minden nap újabb vágyakkal a szívedben keltél volna, amit meg is próbáltál volna valósítani, helyette minden nap próbáltad elnyomni a külvilágod miatt. Az időd így is-úgy is lejár egyszer, de Te döntesz arról, hogyan élted meg a mindennapjaid perceit. Dönthetsz úgy, hogy az egódnak élsz, és elhatározhatod bármelyik nap azt is, hogy mától a saját szívednek, a szubjektív vágyaidnak létezel.

Hisz a választási lehetőség benned él.

Manapság sokan a döntésképtelenség sejtjei között találják magukat. Nem tudják, hogy mit akarnak, pedig nagyon egyszerű. Nem arra kell gondolni, hogy mit akarunk, hanem arra, hogy mit szeretnénk, hisz a kettő között hatalmas a különbség. Az egyiket az agyad, az egód irányítja, a másikat pedig a szíveD.

Te melyiknek szeretnél élni? Melyik tenne boldogabbá?

Tele vagyunk gátlásokkal, félelmekkel, miközben nagyon jól tudjuk, hogy a szívünk mit szeretne valójába.

Ingadozó a hangulatunk, hol mélységeket, hol pedig magasságokat élünk meg nap, mint nap. Szakadék, hegytető, majd ismét a mélybe taszít az élet. Várakozunk, töprengünk, elfelejtünk élni, elmulasztjuk a lehetőségeinket, mert annyira azzal vagyunk elfoglalva, hogy mikor érkezik már a nehézségek nélküli élet. El kell, hogy szomorítsalak nincs olyan. Hisz a legtökéletesebb, legboldogabb életet élők perceiben is olykor érkeznek nehézségek, annyi különbséggel, hogy hol kevesebb, hol pedig több. Hisz milyen egyhangú, unalmas lenne küzdések nélkül az életünk? !

Létezik a pillanat, amikor úgy érzed, hogy összeomlik minden körülötted hamarosan.  Ülsz az ágyad szélén, a kertben egy széken a napsugarának az erejét magadba szívva, vagy a parton a hold fényét átölelve. Potyognak a könnyeid, melyek táncolnak le a halántékodon, a mellkasodra, majd onnan a melled közé. Gurulnak lelkesen mindenfelé, és percről percre egyre több érkezik az érzéseidet követve. Úgy érzed mindennek vége, és nem akarsz tovább élni, küzdeni. Elszívnál egy szál cigit, de inkább elnyomod a cigaretta füstjével együtt az iránta érzet vágyaidat is. Szükséged lenne most egy üveg borra is, de tudod, hogy nem oldana meg semmit, így ezt a szenvedélyedet is leküzdöd. Aztán egy hirtelen sugallattal megérkezik a változás gondolatának a fényei. Felállsz, és rájössz, hogy egyetlen egy személy, bánat, fájdalom nem ér annyit, hogy cigarettához, vagy alkoholhoz nyúlj. Hisz az nem old meg egyetlenegy problémádat sem. Maximum, ha annyi pénzed van, hogy már nem tudod mire költeni, akkor abban segít.  Nézel magad elé a gondolataiddal együtt, és merengsz az érzéseid közepette. Olyan ez az intuíció, mint amikor egy hirtelen szellő megérkezik, egy tornádó kíséretében, de mielőtt mindent lerombolna, kisüt a várva várt nap, és végül a pusztítás realizálódása előtt beragyog minden egyes négyzetmétert a nap sugara. Felállsz, és emelt fővel folytatod az utat, hisz tudod nagyon jól, hogy a sötét alagút végén vár Rád a fény, és vele együtt kéz a kézben az álmaid is.

*

Ismered az érzést, amikor Valaki olyannyira fontos számodra, hogy egy percre sem tudsz megfeledkezni az érzésről, amit iránta táplálsz? !

 Amikor már annyira hiányzik, hogy nem csak a lelked minden egyes zig-zuga hiányolja, hanem a testednek is minden egyes porcikája? ! Már szinte fizikai fájdalmaid vannak a hiánya miatt. Alig kapsz levegőt nélküle, ha pedig Vele vagy, akkor azt érzed, hogy levegőre sincs szükséged, hisz Ő jelenti neked a levegŐt,  és ha rá gondolsz, összeszorul a gyomrod, a szíved pedig kihagy egy dobbanásnyit egy időre. Sokan el akarnak veszni, mielőtt tényleg megérkeznének a számukra ideális helyre. Ilyenkor jobb, ha elengedjük a kezét, és beletörődünk, hogy most nélkülünk csinálja tovább. Kallódjon el, meneküljön olyan messzire, amilyen messze csak szeretne. Megtettél érte mindent, amit csak lehetett, de most el kell engedned egy időre, ez az egyetlen lehetséges, ésszerű döntés, amit tehetsz most. Megállsz, körülnézel, és nem keresed többé. Éled az életedet nélküle, és közben önmagadra találsz, és meg tanulsz nélküle is boldognak lenni. Hisz tudod, ha a tiéd, akkor egy hirtelen, mindent elsöprő szél fuvallatával megérkezik, egy váratlak pillanat dallamával. Olyan egyszerű ezt leírni. Hiába tudja ezt az ember mégis brutálisan nehéz, csak erre gondolni, amikor valaki nagyon hiányzik az életedből.  Tudjuk nagyon jól, hogy a ragaszkodás sok mindent tönkretehet körülöttünk, éppen ezért el kell engedni a kezét, és élni hagyni, engedni, hogy élje még a felfedező útját nélküled. Neki erre van most szüksége, és ha igazából szereted, akkor megnyugszol és elengeded a kezét. Hisz, ha egymásnak vagytok teremtve, akkor előkerül, egymásra találtok újra és újra egy közös dallam során. Amint függetleníted magadat az akarom érzéstől, kitárul körülötted a környezeted, és Tiéd lesz a világ. Ez nem azt jelenti, hogy feladod, hanem azt, hogy hagyod, hogy boldogok legyetek külön- külön. Ha végig gondolod, ez idő alatt sem tűnik el, hanem erősít, megtanít a hiánya különleges dolgokra, érzésekre. Lehet köztetek több ezer kilométer, vagy akár egy harmadik személy, de ha közös a dallamotok, akkor úgyis együtt lépkedtek majd a közös jövőtök hangjegyein. Eltűnhet, elfuthat, belerohanhat mindenféle lehetőségbe, a félelem miatt, de végül úgyis egymásra találtok, ha egymásnak vagytok álmodva. Ismét felbukkantok majd, aztán újfent eltűntök hirtelen egymás életéből .Megmutatja Nektek, és nem hagyja, hogy elfejtsétek egymást, de mivel még nincs itt az időtök, így el is választ benneteket, egyik napról a másikra. Ilyenkor ülj le egy kényelmes fotelbe, és hagyd elveszni, majd ismét megérkezni, visszatérni. Járhatok bármilyen kitérő, elkerülő úton az évek során, de amint meghalljátok egymás szívdobbanását, ismételten egymásra fogtok találni. A kérdés az, hogy tanulnotok, tapasztalnotok kell még valamit külön vagy eljött a perc, amikor végre kéz a kézben táncolhatok tovább. Ha eljön az időtök és ismét egymásra találtok, akkor tudni fogjátok, legbelül érezitek majd, hogy megérkeztetek, és megértetek az érzésre, amit egymás iránt éreztek, már nem akarjátok elnyomni magatokban, csak engedni szabadon az érzelmeiteket, és boldoggá tenni egymást.

Ettől a perctől…

Ha együtt vagytok, akkor érzitek majd a végtelenség minden egyes pillanatát, és elfelejtitek a lehetetlen gondolatának még a halvány jelét is, hisz hatalmas erőt adtok egymásnak, melytől a világ legerősebb és legboldogabb emberének érzitek majd magatokat.  Legbelül elindul, majd a szívetek közös dallamdobbanása, és attól a perctől tudni fogjátok, hogy egymásnak vagytok teremtve…

Hamarosan újabb bejegyzéssel érkezek.

És, hogy

Addig mit hoz a jövőm? a jövőnk? az olvasóim jövője?

a jövőD?

Ez mind a jövőnk dallamos akkordjainak rejtelmei.

Köszönöm, hogy ma is velem voltatok.

A csillagaink mindig Velünk vannak!

és veleD is!