Napok óta tűnődök azon, hogy mit is írhatnék Belgiumról,Brüsszelről, arról, hogy mit váltott ki belőlem. Próbálom megfogalmazni.
Eddigi életem során sok helyet bejártam a térképen. Különlegesebbnél-különlegesebb kultúrák világába láttam bele ezáltal. Érdekes érzéseket vált ki belőlem a körülöttünk táncoló ismeretlen világ csodái.
Sétálok Brüsszel ide-oda boruló macskaköves út hullámain. Kóborló gondolataimnak a tékozló hangjegyei dalolnak bennem,körülöttem.Olykor ismeretlen dallamossággal.
Egy új város, új kultúra, új élmények. Egész életemben vonzottak az ismeretlen impulzusok. Az életemnek az anonim fejezetei, melyek váratlanul, a semmiből érkeznek, névtelenül.
Sétálok a barátnőmmel egy napszemüveggel a szememen, virágos ingemet fújja a meleg szellő, közben pedig ordít a nap sugara.
Újabb ismeretlen emberekkel találkozott az utunk. Kiderült, hogy Ők is 'utazómajmok'. Bejárják a világot. Én is az általam még járatlan kultúráknak szeretnék élni.
Nézek körbe.
Brüsszel egy rejtélyes betondzsungel, sablon utakkal; utcákkal;szagokkal.
Valami mégis megfogott az idő múlásával, talán a bejárati ajtókhoz futó lépcsőfokok és az épületeket befutó szabad növények, akik utat törve felfelé, haladnak az égbolthoz közeledő irányba.
Imádtam látvány volt, ahogyan kalandoznak a futónövények az épületek falain kószálva, valóban szabadon.
Vajon az ott élők is észreveszik mennyire kiemelkedőek ezek a látványok náluk ?!
Vagy nekik is olyan természetes, mint nekünk a budapesti parlament vagy a szülővárosomban megtalálható csodás gyulai vár megmaradt falai !?
Ki tudja .
Miközben elkezdtem megismerni a várost, idővel magával ragadtak a színes falak rejtelmei is, és igazság szerint az,hogy minden olyan érintőleges volt. Fel-alá járva az utcákat egyszer csak találkoztam itt is elvesztett, kirakójukat kereső puzzle-darabokkal.Libabőrös voltam a látványtól.
Hogy lehet az, hogy évek óta egy kirakónak vallom az életemet, és bármerre sodorjon a sors országon belül-, kívül, egy biztos, az hogy találkozok elkóborló puzzle-darabokkal az utca misztikus hullámvasútján.
Évek óta így van.
-Mosolygok rajta -
Egy kis tömegközlekedéssel történő bliccelés sem maradhatott ki, hisz ez minden országban kihagyhatatlan élményforrások közé tartozik számomra.
Megismertük az órák múlásával Brüsszel hivatalos bolhapiacát is, ahol ha azt mondom minden megtalálható nem túlzás. Egy egész villát be lehetne belőle rendezni stílusosan.
Csalogató volt nagyon. Nem volt hova pakolni.
Napszemüvegek,pisilő kisfiú nevezetesség,mint a Manneken Pis,lámpák, kanapék,fotelek,tükrök, ékszerek, fényképezőgépek, ijesztő tárgyak szanaszét heverve a földön. Nagymamánk szekrényéből előbújt varázslatos régiségek, ruhák és sorolhatnám még estig miken akadt meg a szemem.
Élt a piac..nagyon is ..volt egy varázsa..csalogató volt ..szeltük a sorokat ..meg akartunk látni ès ismerni ennek a varázsnak a világát. Izgalmas, adrenalin dús volt, hogy vajon ki és hol fog talán pénzért eladni ..hisz a tekintetük mindent elárult, ahogyan rám néztek. Tudjuk jól, hogy nem tűnök magyarnak a külsőmet látva,pedig teljes mértékben az vagyok. Talán az India által érzett hatalmas szenvedély miatt váltam ilyenné. Előző életemben biztos vagyok benne,hogy ott éltem ..vonzódom minden velük kapcsolatos dologért. Imádom a kultúrájukat, és hogy mindenki félve,undorral gondol rájuk, azaz Indiára.
Remélem életem során biztosan eljutok ,bár egyedül szeretnék menni oda , de nagy valószínűséggel nem kéne retúrjegyet vennem, ott akkor,abban a percben nekem véget érne az eddigi életem ,így hát oda társasággal fogok eljutni. Egyet biztosan tudok.. ebben az életemben.
Mit hoz a jövő? jövőm? jövőnk? az olvasóim jövője?
Ez mind a jövőnk dallamainak akkordjai!
