lérkezett a nyár, amit úgy vártam.  Simogatja a hátamat a júniusi meleg szellő. Égeti minden porcikámat a napnak a sugara. Libabőrös vagyok, ha a jövőmre gondolok. Forog a világ körülöttem. Helyére kerülnek a kirakóm darabjai.  Csapongnak némán a gondolataim az elmém peremén-jó érzéssel. Hihetetlen mekkora változáson megyek át az elmúlt napokban – de tényleg. Minap olyan érzés futott át rajtam, bennem, mint aki meghal, de ugyanakkor azon nyomban újjá is születik. Szenzációs érzés volt megélni. Teljesen magával ragadt.

Ti éltetek már meg ilyen pillanatot?

A pillanatot, amikor sétálsz Budapest furfangos, csalfa ábrándokat rebegtető rejtelmes macskaköves útjain, és elkap a lidércnyomás. Hirtelen azt érzed, hogy percről-perce változol. Változnak az érzéseid, a nézésed, a hangod, a vágyaid. Egyik pillanatról a másikra megszűnsz, majd újjászületsz – zseniális.

Egy másodperc leforgása alatt egy döbbenetes labirintus játékosa lettem. Adrenalindús, félelmetes, bár számomra izgalmas, csalogató, olyan imádom pillanatokat rejtett. Gondolkodás nélkül belementem a játékba.   Igazság szerint fogalmam se volt arról, hogy létezik ilyen érzés, mint amit az adott pillanat rejtett.

Azóta is eszembe jut az a mindent elsöprő nap.

Most viszont egy újabb kalandomról fogok mesélni Nektek, ami rám vár a közeljövőben.

Rendíthetetlenül haladok az álmaim felé kacagva, mindent félre dobva, ami az utamba kerül.  Csak én és a kirakóm, amihez folyamatosan gyűjtöm a puzzle-darabokat.

Néhány hét s levizsgázok. Végre szabadság.

És, hogy mit hoz a nyár- Változást.

 Hamarosan a legújabb projektekről is beszámolok Nektek, ami körvonalazódik körülöttem, de most valami másról fogok mesélni.

Hátizsákos kalandtúrára készülök egy nagyon kedves leendő utazóval. Gyerekkorom óta él bennem a vágy, hogy elinduljak egy izgalmas, spontán útra, ami luxusmentes. 

Eljött az ideje- boldog vagyok a döntésemtől.

Nóra, Zita, két hátizsák, és egy sátor, na meg persze az izgalmakkal teli merész vállalkozásunk.

Nincs hotel, nincs szálloda, nincs pihe-puha számunkra oly természetes ágy.

sodás helyeken jártam eddigi életem során.  A Családom nagyutazó. Most is éppen Apa meséli a kalandos útjait- bejárta már a világ nagy részét eddigi élete során körútjai alkalmából. Hol egyedül, hol az aktuális párjával, aztán pedig Anyával.

Jártam a Földközi- tenger egyik legnagyobb szigatén- Cipruson, ahová életem során még visszatérek. Megismertem Svédország, Görögország, Olaszország, Spanyolország világának néhány szösszenetét és még sorolhatnám a helyeket, de mind komfortos volt. 

Most viszont.

Vadtúrára készülök/ készülünk.

És hogy a Családom mennyire boldog? – Hát nem mondanám, hogy támogatják a eszetlen ötletemet. Jobban mondva egyre jobban nem. Szerintük először a kertben kéne kezdenem. J

A nyár során elindulunk vadcampingezni, tengerparton sátorozni. Alig várom, hogy reggel, amikor felkelek, a tengert pillantsam meg először. Hálát adva a láthatatlan világnak, hogy túléltük az estét.

Csak egy sátorral, amit az utunk során, más-más helyen fogunk felállítani. Szeretném megtapasztalni milyen kiesni teljesen a komfortzónámon kívülre. Minden napom olyan megszokott, és egyértelmű, valóban sablonos, attól függetlenül, hogy szokatlan, remek dolgok történnek velem.

  Van hol laknom, aludnom. Van mit ennem. Jó dolgom van. Igazság szerint átlagon felüli. Ezért..Meg szeretném tapasztalni milyen, ha egy nap nem így kelek fel, és fekszek le. Milyen az, amikor megoldásra várnak a hétköznapokban már oly nyilvánvaló helyzetek.

Közben pedig fotózni, írni róla, előadásban jelentkezni, hogy merre járunk éppen, és miért is éri meg az általunk bejárt helyeket megismerni.

Megváltoznak a mindennapi kérdések.

Vajon hol fogunk ma aludni?

Hol fogunk fürdeni?

Vajon megéljük a következő napot? – biztos vagyok benne.  Hisz oly sok álmom van, amit valósággá szeretnék alakítani.

Kirabolnak? –  Háát.. Egyet tudok az igazolványaimat messze a táskámtól fogom tartani. Bárhogyan is alakuljon az út … haza tudjak utazni. Hisz pénzt lehet szerezni, személyit viszont nem.

zgalmas hetek várnak majd ránk. Rég vártam már ennyire valamit. Szilveszterkor megfogadtam, hogy 2017 utazásokkal fog zajlani. Februárban Rómáé volt a főszerep, júniusban Brüsszelé lesz, aztán a többi a jövőm dallamainak rejtélyes akkordjai. Kíváncsian várom.

Eddigi terveink szerint Nizzával indítunk, majd Spanyolország, és a híres Portugáliával folytatjuk.. de ez még képlékeny.. folyton érkezik egy újabb gondolat, ami háttérbe szorítja az előzőket.

De mielőtt elutazok egy másik kaland is vár rám.

z egyik Csoporttársammal( aki imádnivaló) elhatároztuk, hogy egy közös projektbe vágunk. Ruha ruhahátán pillanatok közelednek

Tervek, anyagbeszerző körutak, majd végezetül a megvalósítás, ami egy mennyasszonyi ruha költeményt is fog tartalmazni.. Az egyik kedves ismerősömnek annyira megtetszettek a ruhaterveim, hogy én tervzem meg Neki, és a csoporttársammal együtt valóssággá formáljuk.

Közben pedig egy csodás csapattal belefogok egy másik projektbe is, ami még teljesebbé teszi majd az életemet.

Köszönöm, hogy ma is velem tartottatok.

A csillagaink most is Velünk vannak!

Mit hoz a jövő? jövőm? jövőnk? az olvasóim jövője?

Ez mind a jövőnk dallamainak akkordjai!