Új utak, új lehetőségek, új megoldások, új ráébredések, egymásra találások.

Az elmúlt napokban egy viharos, izgalmakkal, akadályokkal extrázott hullámvasút egyik kalandora voltam. Igazság szerint, voltak pillanatok, amikor megijedtem egy röpke másodpercre. Hirtelen meghátráltam, és úgy éreztem feladom, de amint összedőltem, mint egy kártyavár, egy váratlanul érkező szél miatt, azon nyomban felálltam, összeraktam magam, és mintha semmi sem történt volna, elindultam a jövőm dallamának a billentyűin. Olykor hamis hangokat hallottam a dallamom játszása közben, amint lépkedtem életem billentyűin, de végül minden újra a helyére került és összeállt.

Eltűnődtem, hogy hány megszokás is születik körülöttünk a tetteink miatt, és közben észre se vesszük, hogy ezek a gondolatainkból formálódnak.

  Ülök a szokásos kvzómban, amit már az előző bejegyzéseimben említettem. Ücsörgök egy bögrével a kezemben, és nézek ki az ablakon. Végigtekintek a körülöttem táncoló világon. Mindenki annyira különböző. Tekintek egyik tekintetből a másikba. Kíváncsiságom elgondolkodtat.

 Vajon nekik milyen életük van? Tulajdonképpen nem tartozik egyáltalán rám, de mégis  elszórakoztat a gondolat, ha rájuk nézek..

                                                   Karrierorientáltak vagy családcentrikusak inkább?

Szerelmesek vagy egyedülállók?

Ismerik a plátói szerelem hangjegyeiből rímelően összecsengő édességet?

Szeretik önmagukat? Tudják kicsoda saját maguk és mit szeretnének az életben elérni?

Vannak álmaik, terveik vagy csak egy gazdag férjet szeretnének, akikben lehet csak a dollárjeleket fogják látni, de ennél semmi több?

Valódi férfiak vagy csak  gyáva „kisfiúkról” van szó?

Kiállnak magukért, az álmaikért, vagy veszni hagyják és engedik a megaláztatásokat? !

                                    Észreveszik egyáltalán a körülöttük tomboló közönséget?

 Megmosolyogtat abszolút a látvány, amint elmerengek a látottakon. Szellemesen felemelő, ambivalens érzésekkel karöltve érkezik az érzés, ami most bennem lüktet.

Hirtelen elkezd vadul verni a szívem, szinte már tajtékzik az érzéstől.

 Kortyolom a forró csokim, majszolom a szokásos marlenkámat (egy süti neve ).

 Magasztos pillanataim közepette elkezdek morfondírozni.

Apa a minap nagyon ráérzett, hogy mire van szükségem. Felébredt és volt egy üzenetem Tőle. 

 Arról írt benne, hogy mi az Ő sikeres életének a titka. Egész élete, úgy működött, hogy, amit kért, amit szeretett volna, azt megkapta, nem kellett mondogatnia, mert annyira nagy volt már a hite, hogy nem merült fel benne a kétség legbelül sem. De ehhez az kellett, hogy ne menjen szembe az égi akarattal. Hisz ott fent mindig tudják, hogy Nekünk mi a legjobb. Úgy gondolta tudnom kell, hogy neki mi segített az élete során a leglehetetlenebb helyzetekben is.   

 Elkezdem körkörösen mozgatni a poharamat. Életre kell benne minden egyes korty, hullámzik, ütközik hol jobbról, hol pedig balról a pohár falával. Tetszik a látvány. Tovább játszok az emlékeimmel.

 Az elmélkedés közben eszembe jut néhány kedves képkockám, melyre szívem utolsó másodpercének dobbanásáig emlékezni fogok.

 Gyermekkorom kedvenc pillanatai suhantak végig lelki szemeim előtt.

 Mennyire boldog, szabad, példaértékű Családban nőttem fel.

Egy napon két kedves mesehős útja találkozott egy véletlen folytán. Ők voltak Anya és Apa. Két remek ember, akik kiteljesedtek egymás mellett az évek során. Apa egy igazi észlény. Nem létezik olyan téma, amiről ha megkérdezem, ne tudna rá válaszolni, mindig is lenyűgözött a hatalmas tudás, ami benne él. Eddigi élete során volt olyan zseniális, hogy két nem is akármilyen diplomának a tulajdonosa lett. Az egyiket a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán, a másikat pedig a Gödöllői Agrártudományi Egyetem vízgazdálkodási szakmérnök karán szerezte meg.  A diplomák begyűjtése után elhagyta szülővárosát, Budapestet, és Gyulára költözött, ahol a munkahelyén megismert, egy nagyon csinos, őzikelábú, dekoratív fiatal leányzót, aki nem más, mint az én Drága Anyukám, aki egyben a Hősöm is, még ha erről nem is igazán beszélek, de annak tartom. Nem igazán szeretek az érzéseimről beszélni, így erről sem szoktam hangot adni.

Teltek a hetek, hónapok, az évek, aztán Anya és Apa, úgy döntöttek gyűrűvel az ujjukon, kéz a kézben folytatják a már közös jövőjüket.

Anya vezette a márka boltjainkat, és közben minden figyelmét, és energiáját Ránk fordította. Vagyunk ám négyen is, így az üzleteink vezetése mellet, nem mondhatni, hogy lazulás volt velünk lenni, de ettől függetlenül imádott minket, és mi volt, és vagyunk is a mindenei.

Dani Dávid Nóri Endi- Apa, Anya – Ez itt az én kedves Családom.

 Közben Apa gépészmérnökként tervezett, és a cégnél, ahol vezető volt, ott pedig irányított. Csodálatos érzés volt, hogy akármerre mentünk Apa tervezte a fűtést, még a Szabadkígyósi kastélyban is.

 Mindenki, úgy tekintet Ránk, mint a csodálatos családra. Meg volt mindenünk. Csodálatos helyeken jártunk, mint Ciprus, Kréta, Tunézia, Mallorca, és még sorolhatnám.

 Klassz gyerkőcök voltunk, két csodás szülővel, akik mindent megtettek annak érdekében, hogy remek felnőtté is váljunk.  Soha nem voltunk egymásra féltékenyek, pedig négyen voltunk. Mindig tiszteltük, szerettük, örültünk egymás létezésének, és ez az érzés a mai napig megmaradt. Bármelyik Tesómra számíthatok bármikor. És igen kimondjuk egymásnak a legfontosabb érzelemmel teli kifejezést: Szeretlek!

 A legcsodálatosabb szó, amit manapság az emberek elfelejtenek, meghazudtolnak, semmibe vesznek, vagy csak játszótéri kellékként alkalmazzák. Örült, hamis világot élünk. Sajnos.

 Tényleg mi voltunk a mintacsalád, de ahogyan minden tündérmesében is bármikor véget érhetnek a felemelő, hihetetlenül szép pillanatok, így nálunk is elindultak a természeti jelenségek.

 Tornádó. Zivatar. Mennydörgés. Lavina. Szivárvány. Villámcsapás. Hurrikán. Napsütés. Robbanás.

Egyik pillanatról a másikra ki-, átfordult az életünk.

 Felbomlott a Családom egy pillanat leforgása alatt. Jött egy hatalmas forgószél, és összedöntötte közös életünk kártyalapjait.  Szétváltak a Hőseim. Két különböző irányt vett a Családom élete.

Voltunk Mi: Anya és a lurkók

és

Volt: Apa és az új valaki, akinek nem kellett volna jönnie, de valami mégis felénk fújta.

 Ettől a perctől Anya valódi Hőssé vált. Egyedül nevelt bennünket, és minden nap értünk élt, hogy a négy gyerekének mindent megadjon. Reggeltől estig dolgozott, hogy biztosíthassa nekünk a megélhetést. Egy Nő, aki négy gyereket szinte semmi segítség nélkül felnevelt és eltartott. Erejét felülmúló perceket élt meg közben. Nem is tudom, hogy tudta végigcsinálni.

 Nyilán Gyula kis város, így mindenki tisztában van ezekkel a tényekkel… és még ezek után képesek nők hisztizni Anyának, hogy milyen nehéz, úgy hogy közben se kutyája, se macskája, nemhogy gyereke.   

  Az emberek nincsenek tisztában az igazi nehézségekkel, addig még meg nem tapasztalják.

Aztán évek teltek el. 

Itt ülök egy bögre forró csokival, és a visszaemlékezéseim pillanataival, és mégis azt kell mondanom, hogy jót tett  a sok évnyi külön töltött időszak a szüleimnek, a Családunknak. Mindenki felnőtt, éretté vált az élet alkotóinak a játszmáihoz.

 Pár hónapja ismét egymásra találtunk, és szívből kimondhatom, hogy a fentieket elolvasva, megélve, de mégis azt kell, hogy mondjam, hogy ilyen békét még nem éreztünk soha egymás iránt, mint most.

 Apa és Anya kapcsolata most ért be igazán. Most értékelik egymást valójában. Régen is meg voltak ezek az érzések köztük, de most egy egészen más minőségben élik meg. Felnőttek a feladatukhoz.

  Én ilyen Családi percek között nőttem fel.

 Nem vagyok nagyképű, lenéző, egocentrikus, önző, öntelt.

 Meg volt átlagon felül mindenem és mégis ilyen lánnyá váltam, mint aki most vagyok.

 Elfogyott az utolsó korty forrócseppem is. Felállok. Visszaviszem a bögrét, és kisétálok magam mögött hagyva az elmúlt pillanatokat, és haladok tovább a megkezdett utamon.

                                                                               Gyere 2017.

                                                                                    *

 Este lesz egy meetingem 2012 Miss Universe nyertesével, Konkoly Ágival és Csapatával. Egy újabb projektbe fogunk bele.  

                      Hamarosan érkezek a Marie Claire Fashion Day- en megélt pillanataimmal.

                           Az interjúmmal, amit a Budapest Katalógussal éltem meg és a sok-sok

                                                       valami újjal, amit nap, mint nap élek át.

Addig mit hoz a jövőm? a jövőnk? az olvasóim jövője?

a jövő ” ? „ ?!

Ez mind a jövőnk dallamos akkordjainak rejtelmei.

Köszönöm, hogy ma is velem voltatok.

A csillagaink mindig Velünk vannak!

,és

veleD is!