Érdekes, különleges napokat, évet élünk mostanság. A 2016-os év az elengedések, ugyanakkor a régi vágyaink beteljesülésének az éve. 
Az elengedés nem azt jelenti, hogy nem szereted, nem gondolsz rá többé, mert lehet, még erősebb érzéseket fogsz érezni iránta, még sűrűbb lesz a hiányának a nyomása benned ezek után. Nem azt, hogy végleg lemondasz róla, hanem azt, hogy rábízod magadat, és vágyad csodáját a sorsra. Hiszel abban, ha újra vissza kell térnetek egymás életébe, akkor így is-úgy is meg fogtok érkezni, hisz akik valójában egymásé, akiket egymásnak szánt az ég, azoknak bármilyen rögös úton is, de beteljesedik, megérik a találkozásuknak az oka. Fél úton, az út során találkoznak többször is, és ha egy a sorsuk, akkor egyszer, majd végleg egymásra találnak. Visszatérnek egymás mindennapjaiba, és soha nem veszítik el egymást, történjen bármi is, bukkanjon fel az életükbe bárki is.

Meg kell tanulnia mindenkinek várni türelmesen, és addig is mindennap tenni valami jót, valami újat.

Várni türelmesen, közben pedig elengedni, és ha jönnie, ha valóban vissza kell térnie még az életedbe, akkor érkezni fog úgyis. Engedd el egy időre, mert neki még lehet tapasztalásokra, tanulóleckékre van szüksége, ahhoz, hogy rájöjjön kivel is szeretne valójában lenni. Kell neki egy kis bátorság, egy kis csend, hisz szeret egyedül lenni, és olykor a barátaival is, így nem tudja elkötelezni magát olyannal, aki közel van hozzá, akivel minden nap tudna találkozni, olyannal, aki igényelné azt, hogy sűrűbben találkozzanak, és nem havonta egyszer-kétszer. Érnie kell még, és megtalálnia önmagát, ebben a zord, olykor kilátástalan világban, ahol el van veszve elég gyakran. 

Engedd el, és ezáltal támogasd abban, hogy fejlődjön, tapasztaljon más mellett. Tudom ez nagyon nehéz, de neki még lehet, időre van szüksége, hogy megtalálja önmagát, és összerakja belső dallamának puzzle darabjait. Elfogadod a helyzetet, és hiszel közben abban, hogy azért lépet most tovább, mert a közös jövőtöknek még nincs itt az ideje. A türelem egy nagyon szép érzés, ha valóban tudod használni, és kezelni. Ha nem görcsösen erőszakolod magadra a türelem érzését, akkor még azt is mondhatjuk, hogy szabadság energiájával bír. Hisz, ha valóban türelmesen tudsz várni, akkor feloldódsz, felszabadulsz a görcsök alól. Higgy abban, hogy a színfalak mögött folyamatos előkészületek zajlanak. Dolgoznak a sors aprócska alkotói. Mindent előkészítenek, megformálnak, és amikor úgy látják már mindenki felkészült, akkor jöhet a közös tánc vagy vele, akit annyira szeretsz, vagy sodornak az életedbe olyasvalakit, akit ha megismersz, rájössz, hogy az érzést, amit iránta éreztél, az iránt, akit annyira nagyon szerettél, csak téves, illúziókkal teli vágyak voltak. Találkozol a valaki újjal, aki valóban szeret, és akit Te is, és akivel együtt tudjátok váltani a világot. Támogatjátok egymást mindenben, és nem akarjátok egymást saját elképzeléseitek alapján megváltoztatni. Úgy szeretitek egymást, amilyenek vagytok, hisz így vagytok önmagatok.   Hisz benne van ez is a pakliban, hogy az általad hit igazi, valójában csak egy ajáNDék volt a járt utadon, akinek életed utolsó levegővételéig hálás leszel szívből. 

Van egy srác az életemben, aki nagyon szeretne, aki mindig kedves, és mindig megmosolyogtat. Próbálkozik régóta, de nem tudom, mit tegyek. Szeretném őt, meg nem is. Szeretném, mert tudom, hogy nagyon jók lennénk együtt, ugyanakkor becsapva érezném Őt is, meg magamat is, hisz aki annyira szeret valakit, mint én a csoDámat, az csak félig tudna benne lenni egy új kapcsolatban. Nem vagyok az a típus, aki dobálózik, a szeretlek, az egyetlenem, a mindenem, az örökké szavakkal, hisz nem a játszótéren vagyunk, vagy nem egy szappanopera kellős közepén, ahol ezekkel a szavakkal kell élni, hisz csak egy műsorról van szó, aminek van valóság alapja is nyilván. Nem a külvilágnak élek, hogy kirakjak képeket, ilyen fontos szavakkal, csak azért, hogy megmutassam, nekik mennyire nagyon boldogok vagyunk, mennyire szeretjük egymást.

Rengeteg olyan kapcsolat szemtanúja vagyok, ahol megcsalja egyik fél a másikat, közben pedig repkednek facebookra az ilyen jellegű képek. Undorító! Van olyan is, hogy a külvilágnak azt mutatja, mennyire szereti, közben pedig már hányingere van a látványtól is, ha hazamegy a srác hozzá, aki mellesleg keveset van otthon, mert tanul, és mellette rengeteget dolgozik, mert a lány hajtja folyamatosan, mert neki ez kell, meg az. Büszke lehet nagyon magára. 

 A minap kiültem este a csillagos ég alá, hallgattam a tücskök ciripelő muzsikáját, mosolyogva néztem a szentjánosbogarak csodálatos fényének játékát, amint hol itt, hol ott felvillant egy-egy aprócska fénypont. Eltűnődtem, végiggondoltam és rájöttem, hogy most egyedül kell tovább mennem. Nap, mint nap adódhatna lehetőségem újabb, és újabb találkozókra, de nem lennék én, ha ezekbe belemennék. Nincs szükségem ezekre a felesleges, csak azért találkozom vele, hogy felejtsek estékre, ebédekre, vacsorákra, randikra, együttlétekre. Most egyedül kell az utamon mennem, hogy végleg, teljes mértékben önmagamra találjak, és közben váltsam a világot, színjátékok, hazug szeretlek szavak dobálása nélkül. Jól érzem magam most így, és nem akarom most elrontani sablon, köznép által kedvelt rohanjunk a következő kapcsolatba, hogy valaki szeressen, hogy kapcsolatban legyek ideálok miatt, de ugyanakkor rábízom magam a sorsra. Tudom, hogyha jönnie kell esetleg nem neki, hanem a Valaki újnak, akkor a sors talál rá alkalmat, hogy megtaláljuk egymást.      

Jön vajon a Valaki új vagy fény derül arra, hogy tényleg a csoDám az igazi, akit annyira nagyon várok vissza, és szívből szeretek?!

Kíváncsian várom a jövŐm dallamainak rejtélyes puzzle darabjait.

Mi van akkor, ha nem tér vissza?!

Akkor ennek így kellett lenni. Hozzájárultam a boldogságához azzal, hogy elengedtem, és nem harcoltam érte, esélyt adtam neki arra, hogy más mellett valóban megtalálja azt a boldogságot, amire neki van szüksége. Ha igazán szeretem, és én tényleg valódi érzéseket érzek szívből, akkor ezt a pillanatot is mosolyogva fogom végignézni, hisz a szerelmem, a minDenem, tényleg boldog, még ha más mellett is éli ezt meg, de valóban az, aminek szívből örülök, és elfogadom, hisz az érzéseim iránta valódiak.  Az elmúlt bejegyzéseimből már tudjátok, hogy miken mentem, mentünk keresztül, és a érzelmeim,gondolataim megfogalmazása is arra utal, hogy valóban, feltételek nélkül szeretem a kis csoDám.

Alakuljon bárhogyan is én elfogadom, és mosollyal az arcomon fogom fog”aDni” vagy búcsút monDani neki végleg, az Ő boldogsága érdekében.

Kívánom, hogy élete során egyszer mindenki érezze azt az érzést, amikor a boldogság összes betűjét érzi az ember. Nekem már megvan a D kivételével az összes. Mit hoz a jövő? meg fogom kapni a bol_ogságom utolsó hiányzó betűjét is, vagy nem? Mához egy hónapra szülinapom, ismét lehet, majd kívánnom. 

Ez mind a jövő dallamainak akkordjai!

Várom szeretettel és őszinte mosollyal!

Addig is legyetek jók és váltsátok a világot. Hisz, aki az életben változást akar, annak önmagának is változtatnia kell bizonyos élethelyzetekben.

Köszönöm, hogy vagytok!