Éreztetek már olyat, hogy nem érdekel már semmi. Az, hogy ki mit gondol rólatok; ki mit vár el tőletek? ! – mi az, hogy bárki is elvár tőled, tőlem bármit is? Ha valaki harmóniában van a lelkével, a személyes boldogságával, olyan most jó érzést érez, úgy ahogyan van, akkor miért kéne megváltoznia bárki kedve miatt; a világ kedvéért? – ha mindenki merne önmagával megbékélni, akkor a világ is megváltozna, amit napjainkban annyira ócsárolunk.

 Juhász Nóra vagyok. Reggeli rituálé nálam a kakaó ivás kávé helyett. Szeretném átölelni a világot.  Találkoztunk már egyáltalán? Beszélgettünk? Nevettünk már együtt? Ismersz? Hallásból? Látásból? Közelről?  Tudod egyáltalán ki vagyok, vagy csak elkönyveltél azelőtt, hogy megismerhettél volna? !

Egy lány a nagyvilágból, aki harcol a korrupt, igazságtalan világ ellen. És akinek szinte minden nap világfájdalma van a könnyen megvásárolható, lefizethető világ miatt, ettől függetlenül békében élek a belső önmagammal. A világegyetem elméjéből már szinte teljesen kihalt az emberiség. A földkerekség már aligha ismeri az igaz életet, hisz annyira átvette az irányítást napjainkban a hamis világ. Mindazonáltal rendíthetetlenül hiszek még mindig abban, hogy egy nap a világmindenség végig gondolja ezt, és mer megbékélni önmagával. Bátor énje megmeri ismerni önmagát,, annak érdekében, hogy a világba béke költözzön. Harcolni szívből azért, hogy ne ilyen hamis, valótlan, mesterséges életet éljünk, ahol a képmutatásé a főszerep. Minden olyan valótlanná; hamissá; sablonná vált napjainkban. –még az érzéseink is. Kétarcú emberek, színjáték kapcsolatok, ahol már semmi se szent, vagy valós

 Nem értem azokat, akik eladják lelküket, testüket a világnak, mert azt hiszik, megköveteli tőlük a környezetük. – lehet jobb is, hogy nem értem, és igazság szerint nem is kell, mert nem tartozik rám az életük. Azt viszont sajnálom, hogy egyre többen elnyomják legtitkosabb érzéseiket, azért, mert azt hiszik, ezáltal ők boldogabbak lesznek, ha másoknak megfelelnek, és közben nem vesznek tudomást a kemény érzelmekről. Azt hiszik ezáltal, hogy bátrak; erősek. Eközben gyávának, gyengének titulálják azokat, akik mernek sírni. Azokat, akik felmerik vállalni, ha rossz a kedvük, akik hangot mernek adni a véleményüknek, akik szembe mernek szállni a sötét napokkal, és beszélni róla. Pedig éppen ezek az emberek a legbátrabbak, hisz mernek találkozni a legfájdalmasabb érzéseikkel, gondolatvilágukkal, és nem elnyomják félelemből, mutatva azt, hogy minden a legtökéletesebb körülöttük. – Hát nem fogok beállni a sorba. Mindig van választásunk, ezt hívják szabad akaratnak.

 A múltban megszületett játékszabályok, törvények, identitások, elvárások. – miért kéne ezekért odadobnunk önvalónkat; az álmainkat; a szívünk érzelmeit? Piros lámpa?- hm, nem érdekel. A világ által kitalált elvárások? – abszolút nem az esetem egyik se.

Élni vagy csak létezni? – gondolkodtál már ezen?

 Az ember akkor mondhatja azt, hogy végre nem csak létezik, hanem él is, amikor nem években és megfelelési kényszerben éli; méri az életét, hanem örömökben, boldog, emlékezetes, szabad pillanatokban. Hisz az ember ’élhet’ akár hetven évet is, de mi értelme, ha a halálos ágyán rájön, hogy igazság szerint csak létezett ez idáig, és folyton meg akart felelni valakinek/ valaminek, és ennek köszönhetően egyáltalán nem volt önmaga.  Minden egyes hullám-völgyet át kell élni, és nem elszaladni előle, vagy elnyomni, mint egy cigarettacsikket.

 Eltűnődöm az elmúlt hamarosan negyed évszázadomon. – fura belegondolni, hogy két nap múlva, huszonöt leszek. Roppant megmosolyogtató, hogy mennyire szalad az idő, és igen az én életemben is voltak percek, pillanatok, melyek úgy szaladtak el, hogy valójában észre se vettem, hogy léteztek. Sok heggyel-völggyel találkoztam az évek során, sokkal többel, mint amivel kellene huszonöt év alatt. Merem feltételezni, hogy léteznek olyan emberek, akik egész életük során nem találkoznak ennyi buktatóval, dobbantóval, ugyanakkor ebből született élményekkel. – és itt nem olyan buktatókra gondolok, hogy úristen nem tudok még több ruhát venni; nincs még saját lakásom, autóm.

Kit érdekelnek ezek a dolgok? ! - engem nem.  

 Nem vagyok az Anya, Apa pénztárcájából élő fiatal. – igazság szerint szégyellném, ha a szüleim pénzéből kapaszkodnék folyton fel. Apa is a semmiből kezdte, és mégis két diplomás tervezőmérnök lett, és a bíróságon szakértő. Teljesen a saját erejéből- ez ad igazán nagy löketet számomra. Szeretem az álmaimat, és azt is amilyen lánnyá váltam az eddigi életem során. A hitem által sorba valósággá válnak a legapróbb részletekig a bakancslistámra felírt vágyálmok.

 Mára már rájöttem, hogy labirintus az egész világ, melyben szaladok a szívem után, és reményeim szerint nem ő lohol utánam. Szeretem átélni a legmélyebb érzéseimet is, és főnixmadár módjára porrá égni. Meghalni, majd ismét valóssággá születni.

Etetnek a versek,

Boldogítanak a szerelmes versek.

Kisgyerekek kergetőznek nevetve,

Fűben rohangálva lepkét kergetve.

Száll a lepke levegőért kiáltva most is,

Engedjétek szabadjára őt is.

Szeretek önmagam lenni,

Ne zárjatok be a világ négy fala közé, hisz ott nem jó lenni.

Szabadságra fel!

Ébredjetek végre fel!

Mit hoz a jövőnk, a jövőm?

Ez mind a jövőnk dallamainak akkordjai. 

A csillagaink mindig velünk vannak!